Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.

A VMB működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben egyes gyártelepek belső életével, problémáival. A tervezet vitájában részt vett Szterényi József, a Kereskedelemügyi Minisztérium osztálytanácsosa, Halász Sándor osztálytanácsos, aki a balesetbiztosítási kérdések szakértőjének számított, Hegyeshalmi Lajos és Ballagi Béla miniszteri titkárok, Békésy Sándor és Moldoványi István ipari fő-, ül. iparfelügyelők, Micsek Endre miniszteri segédtitkár, az iparfejlesztési ügyosztály vezetője és György Aladár.

29 A Vasárnapi Bizottság megvitatta a munkások olvasmányaira vonatkozó tervezetet, különös tekintettel a szociáldemokrata kiadványokra. Egységes állásfoglalás azonban most sem alakult ki. A szépirodalmi népszerűsítő kiadványok ötletét elvetették, és úgy vélték, csak közgazdasági tárgyú füzeteket adjanak ki, hogy a munkásság széles köreiben tudatosítsák: viszonyaik nem a fennálló társadalmi rend „anarchikus" felforgatásával, hanem „okszerű tanácsokkal" javíthatók meg. A bizottsági tagok többsége azonban - Szterényi a vitában nem vett részt - ellentétes véleményt vallott. Elutasították az „egyoldalú" közgazdasági ráhatást. Abban mégis megállapodás született, hogy a sorozat füzetei csupán egy-egy témát öleljenek fel, és hogy kötetlen (pamflet) formában íródjanak. A kiadók ügynökein kívül a füzetek terjesztésében az iparfelügyelőknek aktív részt kellett vállalniok. Az állami támogatás eltitkolásában szintén egyetértettek. A bizottság kérte a kereskedelemügyi tárca támogatását, amit a miniszter az 1899. évi tárcaköltségvetés indokolásánál kilátásba helyezett. A felterjesztést Szterényi mint osztálytanácsos készítette el. Két hónappal a bizottsági ülés után 1899. január 27-én megjegyzés nélkül ismertette a tervezetet, amit 1899. március 14-én „egyelőre" ad acta tettek a miniszteri utasításig. Ez az utasítás azonban már nem érkezett meg.

3 ° György Aladár tervezete szűk keretek közt valósult meg, csakúgy, mint az 1895-ben kidolgozott közművelődési programja, ötleteinek töredékét valósították meg; azt, ami költségeket alig igényelt, és amit a Vasárnapi Bizottság kereteibe nehézség nélkül beépíthettek. A kereskedelemügyi tárca megkereste a társminisztériumokat, hogy a munkáskönyvtárakciót beindítsák. A kereskedelmi tárca a pénzügyminiszterhez intézett átiratában kérte, hogy „a kérdéses kiadványoknak a bölcs vezetése alatt álló ministerium fennhatósága alatt álló ipari és bánya üzemekben alkalmazott munkások közt leendő minél nagyobb elterjedése érdekében bizalmas úton megfelelően intézkedni szíveskedjék". Az indokolás kiemelte a Wodianer cég jjó" szolgálatait az izgató olvasmányok háttérbeszorítására. E felhívásra a minisztérium szakosztályai megállapították, hogy a Hunyad megyei állami vasgyárak munkásai jórészt analfabéták vagy pedig „oláhok", míg a zólyomi kincstári vasművek munkásai „tótok", azaz idegenek. Diósgyőrben, amint kiderült, a baptizmus volt oly erős, hogy csakis az ilyen jellegű olvasmányokat kedvelték. Az állami dohánygyárak munkásainak pedig 90%-át nők alkották, akik - a minisztérium véleménye szerint — inkább kézimunkáztak otthon, semmint olvastak. A pénzügyi tárca erre és a munkások alacsony műveltségi szintjére hivatkozva elutasította a tárca javaslatát. Még í9

OL - K 232 - 1899 - 2 - 6797: A Ker. Min. Munkásügyi Bizottsága VI. üléséről készült jkv. 1898. nov. 21. 3 °Uo.: Szterényi József felterjesztése 1899. jan. 27. 12*