Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.

168 Koroknai Ákos A kormányzat látszólag nagy fontosságot tulajdonított az ügynek. A kereskedelmi tárca ismertette Gyulay javaslatát az érdekeltekkel, a népszerűsítő előadások tartására főként a téli hónapokat tartotta alkalmasnak és a vidéki munkásképző előadásokat a magyar nyelv terjesztésére hasznosnak látta. A kormány egyszerre kívánt magyarosítani, ahol ezt szükségesnek vélte, és „nevelni".

4 A kereskedelmi minisztérium tájékoztatójában szervezési elképzelések is helyet kaptak: népoktatási körök alakítása a nagyobb városokban, Ül. a működők bevonása a munkások vasárnapi képzésébe. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium csak a statiszta szerepét töltötte be, mert nem tisztázták: vajon az országos bizottság csupán a szakképzés igényével közelít a kérdés megoldásához, vagy egyetemesebb oktató—nevelő alapon. Egyébként kérdéses volt: a munkásművelődés új és speciális területe a VKM feladata-e, mert az általános közművelődés megszervezése amúgy is tárcaprofilnak számított. 1892. január 29-én tartotta alakuló ülését a Vasárnapi Bizottság, melyet a munkások képzésére hoztak létre.

5 A bizottság tagjai kezdetben neves személyekből álltak (Pulszky Ágost, a budapesti tudományegyetem tanára, Pulszky Ferenc, a Nemzeti Múzeum igazgatója stb.), akik azonban hamarosan lemondottak, és maguk helyett alárendeltjeiket küldték el a bizottságba. Az első elképzelések szerint a bizottság tagjai közé meghívták volna a nagyobb vállalatokat: a Ganz, a Schlick stb. gyárak igazgatóit, de erről mégis letettek.

6 Ennek feltehetően két oka volt: egyfelől túlságosan nyilvánvaló lett volna az államhatalom és az ipari tőke érdekeinek egybefonódása, másfelől nem feltétlenül egyeztek meg az államigazgatás és az egyébként vele szoros szövetségben álló nagytőke kultúrpolitikai elképzelései. A nagyiparnak egyébként is megvolt a maga szervezete a munkások „intézményes" művelésére. Minden nagy vállalatnál működtek olvasóegyletek, amelyeket a vállalat vezetése szervezett. Itt jöttek össze a munkások társas mulatságokra, itt működtek a gyári zenekarok, amatőr színjátszó körök. Itt tartottak „népies" előadásokat meghívott hivatá4 OL - K 231 - 1895 - 4 - 2442/75204/891): a VKM átirata a Kereskedelmi Minisztériumhoz 1891. nov. 14. 5 OL - K 231 - 1895 - 4 - 2442/8685/892). A munkásság vasárnapi képzésére alakult bizottság tevékenysége nem tévesztendő össze a vasárnapi iskolával, mely 15 éves korig volt Magyarországon kötelező. A vasárnapi iskola a tanköteles, de naponta iskolába nem járó gyerekek oktatását tűzte ki célul. Jelentősége ott volt különösen nagy, ahol a tanulók az elemi iskola elvégzése után másfajta oktatásban nem részesültek. Az 1868: 37. te. rendelte el a vasárnapi iskolák megszervezését, melyekben ismétlődő oktatás folyt. 6 OL - K 231 - 1895 - 4 - 2442/14466/892 és 19406/892). Az önálló iparügyi minisztérium ekkor még nem működött, és így ezeket a kérdéseket a kereskedelmi tárca intézte. Itt foglalkoztak az iparfejlődéstől elválaszthatatlan rnunkásügyekkel is. A Vasárnapi Bizottság ügyeivel 1898-ig az ipar- és belkereskedelmi szakosztály foglalkozott, majd az iparpártolási mozgalom fellendülésével a munkásképzés ügyköre az újonnan felállított iparfejlesztési szakosztályhoz került át. A bizottság összetétele többször változott. 1892 áprilisában a következő tagjai voltak: Szászy László elnök (nyűg. kúriai bíró), Hegedűs Károly az Állami Ipariskola igazgatója, Irányi Dániel a Budapesti Népoktatási Kör elnöke, Báthory Nándor, Gerlóczy Károly a főváros alpolgármestere, Szily Kálmán az MTA főtitkára, Gyertyánffy István a Magyarországi l"anítók Országos Bizottsága tagja, Gyulay Béla a Budapesti Népoktatási Kör titkára, Hofer Károly, Klamarik János, Pucher József fővárosi törvényhatósági bizottsági tagok, Radisich Jenő az Iparművészeti Múzeum igazgatója és a Kereskedelemügyi Minisztérium további 7 képviselője miniszteri osztálytanácsosi rangig bezárólag.