Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

128 Bölöny József v meg ebben a paritás, arra is kitértek, hogy miért foglaltatott be ebbe a hadügyminiszter, aki a törvényekben bennefoglalva nincs. Az első két sérelem orvoslása rövidesen megtörtént: a birodalmi minisztérium elnevezés helyébe a közös minisztérium lépett, és az alább részletezett módon nagyjából érvényesült a paritás is — a hadügyminiszter azonban természetesen éppen olyan közös miniszter volt és maradt, mint a másik két miniszter. A valóban félreérthető birodalmi minisztérium elnevezés kezdeti megtartása elsősorban a közös minisztériumok működésének megkezdése tárgyában 1867. december 24-i kelettel Andrássy Gyula gróf magyar miniszterelnökhöz intézett királyi kézirat szóhasználatára vezethető vissza, amely szerint: „Becke bárót, a pénzügyi minisztérium eddigi vezetőjét birodalmi pénzügyminiszteremmé neveztem ki. Báró Beust és báró John altábornagyom pedig az eddig reájuk bízott minisztériumokat ezután mint birodalmi miniszterek vezetendik." A „birodalmi pénzügyminisztérium" 1868. január hó 1-én kezdte meg működését, a külügy- és hadügyminisztériumok 1867. december 24-től működtek folytatólag, most már „birodalmi", azaz közös minisztériumokként. Egybehangzott ezzel a szóhasználattal az 1868. november 14-én kelt uralkodói kézirat, amely az „osztrák-magyar monarchia" vagy „osztrák—magyar birodalom" elnevezés használatáról szólott. Bár ezek az elnevezések kiemelték a paritást, a két állam egyenrangúságát, ugyanakkor azonban egy ezeket összefoglaló harmadik államalakulat létére utalás is kiolvasható volt belőlük. A magyar közjogi álláspontnak még az OsztrákMagyar Monarchia elnevezés sem felelt meg, jóllehet ez mindvégig használatban maradt. A közjogilag helyes elnevezés Ausztria és Magyarország volt, amit a szintén közhasználatú Ausztria-Magyarország már inkább megközelített. A „birodalmi minisztérium" szóhasználattal már nem találkozunk az 1869. december 26-án kelt uralkodói kéziratban, amely gr. Beust Frigyest mint „közös külügyminisztert" említi és az időrendben harmadik közös miniszteri kinevezésnél sem: Lónyay 1870. május 21-én kelt „közös pénzügyi miniszteri" kinevezésénél. Ezzel az utóbbi kinevezéssel valósult meg a paritás elve is, amely a közös miniszterek működésének kezdeti idejében nem érvényesült. Az 1867. december 24-én kinevezett mind a három miniszter osztrák volt, amire azonban némi magyarázatot és mentséget találunk az átmenet technikai lebonyolításában. Két korábban már fennállott minisztériumnak, a külügyek minisztériumának és a birodalmi hadügyminisztériumnak, változatlan maradt az átmenetben a szervezete és a vezetése, az addig osztrák birodalmi (összmonarchiai) minisztériumok azonban az alkotmányosság helyreállítása után a kiegyezési törvények értelmében mint közös (birodalmi) minisztériumok működtek tovább. A Magyarországon már felállított honvédelmi minisztériumhoz hasonló elnevezéssel, szervezettel és ügykörrel állították fel Ausztriában az addigi osztrák birodalmi hadügyminisztérium helyébe a Landwehr-minisztériumot. A harmadik minisztériumot, a közös külügyekre és hadügyekre vonatkozó pénzügyek minisztériumát (közös pénzügyminisztériumot) ugyan újonnan állították fel, teljesen új hatáskörrel és szervezettel, vezetését azonban az addigi osztrák birodalmi pénzügyminiszter vette át, kinek korábbi (most már nem „birodalmi") minisztériuma élére új osztrák miniszter került. Az osztrák (birodalmi) pénzügyminiszter kinevezése az új közös pénzügyminisztérium élére talán szintén a folyamatosságot kívánta hangsúlyozni az átmenetnél, kétségkívül sértette azonban a paritás elvét, mert mindhárom közös minisztérium osztrák