Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (186 7-1918) 129 miniszter vezetése alatt kezdte meg működését. Ebben jzéak Becke Károly bárónak, az első közös pénzügyminiszternek 1870. január 15-én bekövetkezett halála hozott változást, amikor is pár hónapi átmenet után 1870. május 21-én magyar miniszter került a közös pénzügyminisztérium élére, Lónyay Menyhért, az addigi magyar pénzügyminiszter személyében. Az első közös pénzügyminiszter tehát az addigi osztrák, a második pedig az addigi magyar pénzügyminiszter lett. Ettől kezdve a közös külügyminisztérium és pénzügyminisztérium élén váltakoztak az osztrák és magyar miniszterek, a harmadik minisztérium, a közös hadügyminisztérium azonban kivétel nélkül mindig osztrák származású és állampolgárságú tábornokok kezében volt. Ebben a vonatkozásban kétségkívül sérelme volt ez a paritásnak és valószínű oka annak is, hogy két minisztérium élén csak akkor állott egyidejűleg magyar miniszter, ha egy személyben vezette a két minisztériumot (a külügyit és a pénzügyit), ami egy-két hónapos átmenetektől eltekintve, éppen az utolsó időben érvényesült valamivel hosszabb ideig, mintegy öt hónapig, és végleges jelleggel, amikor ti. 1918. április 16-án Burián István báró addigi közös pénzügyminisztert felmentették ettől ä hivatalától közös külügyminiszterré történt kinevezésekor, az uralkodói kézirat azonban ugyanakkor reá ruházta át a közös pénzügyminisztérium vezetését, tehát nem ideiglenes megbízatással vezette ezt a második minisztériumot is 1918. szeptember 7-ig. Éppen Buriánnak kellett azonban lemondania az első ízben csaknem kilenc évig tartott pénzügyminiszterségéről azért, mert a magyarnak számító Berchtold külügyminiszteri kinevezésével a magyarok javára billent az arány. Amikor viszont Burián mint külügyminiszter a Koerbertől annak osztrák miniszterelnöki kinevezésekor átvett közös pénzügyminiszteri tárcát öt hét után átadta Hohenlohe hercegnek, már húsz nap múlva vissza is vette tőle külügyminiszteri felmentésekor, mert Czernin kinevezésével másképp mindhárom közös miniszter osztrák lett volna, amire pedig 1880 óta átmenetileg sem volt példa. Közbevetőleg jegyzem meg itt, hogy amíg a közös hadügyminiszterek mindig katonák voltak és katonákként működtek, a magyar honvédelmi miniszter elvileg éppen olyan polgári tisztség volt már a dualizmus idejében is, mint a többi miniszter. Éppen ezért vagy polgári személyek voltak (mint éppen az első miniszterek: Andrássy, Lónyay, Szende — ha esetleg kaptak is katonai rangot), vagy pedig miniszteri kinevezésükkel egyidejűleg szolgálaton kívüli viszonyba lettek helyezve. Megjegyzésre érdemes továbbá az is, hogy amíg közös hadügyminiszter csak osztrák volt, az utolsó vezérkari főnök az erdélyi szász származású magyar állampolgár, magyar nemes és magyar báróságot nyert Arz Artúr volt, aki magyar nyugdíjasként élt és halt meg Budapesten. Nem érdektelen annak megemlítése sem, hogy az egy grófon kívüli mind a tizenegy közös hadügyminiszter bárói rangot kapott. Az első személyi változás azonban nem Becke halálával következett be a közös minisztérium összetételében, hanem már pontosan két évvel korábban, a megalakulását követő 25. napon, 1868. január 18-án, amikor az egyidejűleg vezérkari főnökké kinevezett John Ferenc báró felmentésével Kuhn Ferenc báró került a hadügyminisztérium élére. A közös külügyminiszterek mindvégig, a pénzügyminiszterek pedig 1879-től egyéb funkciót is töltöttek be a közös külügyek, illetve pénzügyek vezetése mellett. Az osztrák birodalmi külügyminiszter a császári ház és a külügyek minisztere volt. Beust és utódai a közös külügyminiszteri székben változatlanul ellátták a császári ház 9 Levéltári Közi. 77-78.