Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

126 Bölöny József I. Közös miniszterek a) Közös minisztérium 1867. XII. 24.-1918. XI. 12. Az államuniók jellegzetes példáját szabályozta Ausztria és Magyarország között az 1867: XII. te. Az ún. Osztrák-Magyar Monarchia (közhasználatú, hivatalos, de közjogilag nem szabatos kifejezés) két szuverén állam kapcsolata volt, amely kapcsolat uralkodójuk azonos személyén nyugodott. Maga az uralkodói szerv azonban nem volt közös: az uralkodó Ausztriában császári, Magyarországon pedig apostoli királyi minőségében gyakorolta uralkodói jogait. Amíg az 1848: III. te. még elvként mondotta ki, hogy a magyar király végrehajtó hatalmát minden tárgyi megszorítás nélkül a független magyar minisztérium által gyakorolja, addig az 1867. évi törvényhozás a kiegyezés érdekében abból a megfontolásból indult ki, hogy a két állam védelme és fenntartása mint egyenesen a trónöröklési törvényekből származó közös és viszonos kötelezettség megkívánja, hogy a védelemhez tartozó intézményeket bizonyos irányban és mértékig közösekké tegyék. Az 1867: XII. te. bevezetése szerint szükségesnek találta az országgyűlés, hogy „a magyar korona országai és az ő felsége uralkodása alatt álló többi országok között fennforgó közös érdekű viszonyok pontosan és határozottan kijelöltessenek, s hogy a két egymástól független alkotmányos képviselet közötti érintkezés módja ezen közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapíttassék". Habár az 1867: XII. te. nem is hozott létre belső államjogi kapcsolatot a két állam között, hanem az osztrák törvényhozás által is elfogadott részében csak a kölcsönös védelem s az ebből folyó közös ügyeknek közös szervekkel való elintézése iránt kötött nemzetközi szerződésnek tekinthető, mégis közös végrehajtó hatalmi cselekményeket állapított meg, s ily módon az állandó szövetségi viszonyon túlmenő kapcsolatot állított fel a két állam között. Ennek a kapcsolatnak az alapját a két államnak nem közös, de tartalmilag egyező külön-külön törvényei fektették le, a kapcsolat érvényre juttatása terén pedig egyik állam szervei sem nyertek szerepet, hanem azt evégből paritásos alapon felállított közös szervek hatáskörébe utalták. A kölcsönös védelemből folyó közös (szabatosabb kifejezéssel: együttesen intézendő) végrehajtó hatalmi cselekmények a külügy és a hadügy mint a pragmatika szankcióból folyó közös és együttes védelemnek békés és fegyveres eszköze, úgyszintén az ezekre vonatkozó pénzügyi fedezet megállapítása és viselése volt. Nem volt tehát közös fejedelmi hatalom, közös állampolgárság, közös kormány, közös államhatalom. Az uralkodó Ausztria császára és Magyarország apostoli királya volt, alattvalói vagy magyar, vagy osztrák állampolgárok voltak. A két országgyűlés által a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok (delegációk) sem voltak egységes vagy közös szervek. Az őket kiküldő országgyűlések szervei voltak, azok jogkörének egy részét gyakorolták átruházott hatáskörben. Külön-külön alakultak meg, tartották üléseiket és tanácskoztak. Határozataikat írásban közölték egymással és csak ezek összeegyeztetése végett tarthattak együttes szavazó ülést, melynek feladata azonban egyedül az ellentétes álláspontok eldöntése volt szavazással, minden további tanácskozás kizárásával.