Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sáry István: Győr megye közigazgatása az 1848–1849. évi polgári forradalom első évében / 101–122. o.
116 Sáry István nek kezelését ezentúl kizárólag a községek kezeljék választott közgyámjuk által, aki a számadást vezeti és azt felülvizsgálás céljából év végén a megyei számvevőnek beterjeszti. Kérték a bizottmányt, hogy a most együtt kezelt árvavagyont minél előbb osszák fel a községek között s nevezzenek ki egy választmányt, mely az árvaszámadások kezeléséhez mintát készít. A továbbiakban kérték a bizottmányt az uradalmak felszólítására, hogy a kezelésükben levő bíró-számadásokat eredeti állapotukban adják vissza az illetékes községeknek, melyek kötelesek azokat felülvizsgálás céljából a megyei számvevőszékhez megküldeni. A törvénykezési feladatok bővülésével szükségesnek vélték polgári, büntető, csőd- és számvevői törvényszék felállítását. A bizottmány kisebb módosításokkal elfogadta a javaslatokat. Az árvaügy kérdésében úgy határoztak, hogy a kidolgozott kezelési mód csak a nem nemes árvákra vonatkozik. A nemes árvák ügyeinek kezelése a jövőben a számvevői törvényszék hatáskörébe fog tartozni, a teljes rendezésig azonban az árvaválasztmány feladatkörébe utalták. A csődpereket a javaslattól eltérően a polgári törvényszék hatáskörébe sorolták. A nemesek és nem nemesek letelepedési ügyeiben való döntést a bizottmány a községi hatóságokra ruházta azzal a kikötéssel, hogy határozataikat kötelesek a járási szolgabíróhoz beadni, aki azokat a megyéhez továbbítja. A jobbágytelek adásvételét illetően kötelezték a községeket, hogy ezeket az ügyleteket a korábban az uraságokkal párhuzamosan vezetett jegyzőkönyvekbe vegyék fel s az egyik példányt a járási szolgabíró útján küldjék fel a megyének. A márciusi forradalmat követő társadalmi változások, az április törvények és az új helyzetből adódó sokrétű feladatok jelentős mértékben megnövelték a bizottmány és a tisztikar munkáját. A megyei közigazgatás vezetésében egyedül maradt Dorner Ede május 25-én a rendkívüli körülmények között megszaporodott alispáni teendőkre hivatkozva kérte a bizottmányt az új főispán kinevezésének sürgetésére, mely feltétele az első alispáni szék betöltésének. 45 A bizottmányi felirat eredményeként júniusban Eszterházy Károly ismét vállalta Győr megye főispáni teendőinek ^ellátását. Ezzel egyidőben a belügyminiszter 2 szolgabíró, 2 esküdt, 2 számvevő, 1 alügyész, 1 aljegyző és 1 kiadó ideiglenes alkalmazásához is hozzájárult. A főispán elfoglalva hivatalát a bizottmánnyal egyetértésben Szabó Kálmán főügyészt kinevezte első alispánná. Az igazgató állandó bizottmány a rendkívüli mértékben felszaporodott teendőkre való tekintettel a június 2-i ülésen úgy döntött, hogy minden héten tart ülést. A június 19-i ülésen néhányan indítványozták, hogy havonta csak egyszer legyen ülés, vagy sürgős szükség esetén. A többség azonban kijelentette, hogy a ,jelen izgatottabb kor a hatóságnak szakadatlan működését" igényli. Végül is a biztosabb és gyorsabb közigazgatás érdekében úgy határoztak, hogy minden hét hétfőjén tartanak ülést. Ezek közül a hónap első hétfőjére eső ülések lesznek a számotkérő fő ülések. 46 A június 2-i ülésen az ügyintézés meggyorsítása érdekében a járások kerületekre való felosztása is felmerült, melyet a főispán irányításával augusztusban hajtottak végre. Szabó Kálmán első alispánná történt kinevezése a bizottmánynak a haza védelmét érintő munkájában jelentős változást hozott. A király Innsbruckba költözéséről és az országot veszélyeztető megmozdulásokról hírt véve a bizottmány kijelentette, hogy a 4 s Uo. 1848. május 25. 4Ä Uo. 1848. június 19. 1877. sz.
