Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Sáry István: Győr megye közigazgatása az 1848–1849. évi polgári forradalom első évében / 101–122. o.
108 Sáry István A liberálisok a közigazgatási szervek munkáját is állandóan figyelemmel kísérték. Miután a közéletben és a hivatalos szervekben elfoglalt helyüket aktív forradalmi tevékenységük révén a nép bizalmának köszönhették, a közbátorsági választmánytól is elvárták, hogy a közvéleménynek számot ad munkájáról. Dorner Ede nem örült a „közgyűlésig megállapított, többek által sürgetett" követelésnek, ellenszegülni azonban nem mert. Dorner előterjesztése alapján a közbátorsági választmány úgy döntött, hogy határozatait kivonatosan közzé teszi, de ezek között nem szerepelnek azok az ügyek, melyek kizárólag a választmányra tartoznak. A március 22-i választmányi ülés egyik fontos napirendi pontjaként szerepelt a Komárom megyei „Csendválasztmány" átiratának megvitatása. Az átírok a megyéjükben elterjedt azon aggasztó hírről tudósítottak, mely szerint a magyar felelős minisztériumnak hadügy- és pénzügyminisztere a császári minisztériumtól továbbra is függésben fog maradni. Győr megye választmánya válaszában kijelentette, hogy „a közbékét zavarható álhírek se Győr megye, se a város kebelében nem szárnyalván, de a koronás fejedelembe és az ország rendéibe teljes bizalmat helyező közönségnél visszhangra sem találhatván, a közbátorság és béke üdvös áldásait a helybéli közönség mind eddig háborítatlanul élvezi". 21 A széles néprétegek a forradalmi vezetők által megerősített ígéretek beteljesülését tényleg türelemmel várták. Természetesen nem voltak közömbösek számukra a különböző hírek. Nagy nyugtalanság azonban a megyei igazgatás konzervatív tagjai között volt, akik kezdettől fogva a forradalmi lendület lecsillapításán munkálkodtak. Amíg a szomszéd megyének a háborítatlan közbátorságról számoltak be, megragadták az alkalmat és gyors posta útján a nádortól rögtönítélő bíróság felállítását kérték. Ennek szükségességét azzal indokolták, hogy a „legújabb események által felrázott kedélyeket a zavarosban hasznot vadászó gonosztevők gyújtogatás, rablás vagy gyilkosság által még inkább rémíteni és így a közbátorságot veszélyeztetni ne bátorkodjanak". 22 A nádor nem késlekedett s már március 23-án engedélyezte Győrött és Győr megyében a rögtönítélő eljárás kihirdetését. Leiratában azonban kérte a legfelsőbb rendeletek betartását, vagyis a rögtönítélkezés közgyűlési kihirdetését és a 14 napi várakozási idő utáni életbeléptetését. Mivel a halasztás a „szükség szülte körülményekben nem volna tanácsos", Dorner javaslatára a választmány a kisgyűlésen történő kihirdetés engedélyezését és a 8 napi közszemlére tételt kérte. A nádor az utóbbi kérésnek is azonnal eleget tett. A másodalispán magatartására jellemző, hogy még a nádori leirat és a kisgyűlés összehívása előtt — bízva a kedvező felső döntésben — aláírásával ellátva kinyomatta a rögtönítélő bíráskodásról szóló rendeletet. Dorner Ede március 25-én vette kézhez Batthyány miniszterelnök március 23-án kelt 2. sz. körlevelét. A miniszterelnök felhívta a törvényhatóságok vezetőit, hogy haladék nélkül hívjanak össze közgyűlést s ezen a törvénycikkek népszerűsítése érdekében „az adózó osztály előtt népszerűséggel bíró s az új kormányforma iránt kellő rokonszenvvel és bizodalommal viseltető egyénekből" küldöttségeket alakítsanak. 23 A körlevél kérte annak közvetítését, hogy a jobbágyok a törvények szentesítéséig továbbra is teljesítsék ai Uo. 22 Uo. 2 3 Győr megye, Alispáni iratok. 1848. Miniszterelnöki 2. sz. körlevél.
