Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.
Az uradalmi gazdasági bizottság 83 ingatlanforgalom foglalkoztatták. Ezek az ügyek nem várhattak évekig, amíg az úriszék esetleg összeült, így az a gyakorlat alakult ki, hogy nagy részüket az úriszéken kívül intézték el. Egyes uradalmak — pl. a kékkői Balassa — e célból állandó hagyatéki bizottságot hoztak létre. 157 A jobbágyi öröklés — melyet Varga Endre a „jobbágyi magánjog" részének nevez 158 — igen fontos szerepet játszott a kor történetében. Megállapításom szerint a gyakorlat nem volt egységes, minden nagybirtok igyekezett maga szabályozni. A végrendelethez a bizottság két tanút kívánt. A kismartoni hercegi bizottság még azt a követelményt is állította, hogy az örökhagyók valamelyik uradalmi kórházra öt garast hagyományozzanak. így előfordult, hogy egyes jobbágyok végrendeleteiket ezeknél a kórházaknál helyezték letétbe. 159 Ha az öröklés világos volt, vagy a felek már megegyeztek egymással, egyszerű osztályra került sor. Ilyenkor is szükség volt azonban a bizottság jóváhagyására. Viták esetén ugyancsak a commissio döntött. 1743-ban pl. a fraknói tiszttartó és a Pleyer örökösök pereskedtek a kismartoni ülés előtt a nagymartom (Sopron m.) Baumgarten-malomért. Az ítélet ellen a felek „extra dominium" a hercegnél tettek panaszt, ki a malmot az örökösöknek ítélte. A fél malom árát és a javítási költségeket meg kellett azonban a tiszttartónak térítenie. 1754-ben ugyanez a bizottság osztotta fel az igen magas — 21 745 Ft értékű — Miklóssy hagyatékot az örökösök között. 160 A nagykárolyi ülés 1760-ban egy hagyatéki ügyben úgy döntött, hogy „Papp Gergely marad a házban, a kisbíró pedig takarodgyék onnéd". Ugyanez évben egy hagyatéki leltár felvételére a misztotfalusi (Szatmár m.) udvarbírót küldték ki. Egy fehérgyarmati (Szatmár m.) hagyatéki vita eldöntését a bizottság a helybeli udvarbíróra bízta, „osztoztassa meg őket igazságosan" — mondták. 161 1811-ben a cenki ülés megdorgálta a kövesdi ispánt, mivel az „egy osztályos levelet úgy erősített meg, mintha az az uraság tudtával, vagy a helybeli tiszt tudtával történt volna". A bizottság az összes tiszteknek megtiltotta, hogy osztályos leveleket aláírjanak, mert ezáltal az uradalom jogát sérthetik meg. Az osztályos feleket mindenkor az ügyészhez kellett irányítani. 1813-ban Samu István csokonyai lakos tett panaszt a cenki commissio előtt testvére ellen, ki már mindenből megkapta fele részét, mégis a hajlék felét kívánta. A dolgot az ügyész intézte el. 162 Foglalkozott a gazdasági bizottság különböző pénz- és adósságkövetelési perekkel. 1753-ban Leeb Ádám a kismartoni commissio előtt panaszolta be Lebl Áron fraknói lakost, ki neki adósa volt. A bizottság a követelést jogosnak ismerte el. Utasította a fraknói tiszttartót, hogy az adóst vegye őrizetbe és „minden szigorral fizettesse meg adósságát". 163 A nagykárolyi ülés 1760-ban úgy határozott, hogy Petnyiczky lakab özvegyének ügyét, kit 255 Rft-os adóssága miatt sokan háborgattak, az udvarbíró terelje törvényes útra, ahol „helyes próbákkal bizonyítsanak a hitelezők." Ugyanebben az évben a teremi falusi bírák — nem várva meg a bizottság határozatát — önkényesen behajtottak egy követelést. Az ülés utasította őket, hogy nekik kell azt kielégíteniük. Előfordult, hogy eladatták az adós ingóságait, a követelés kifizetése 157 P 1769. 1840. okt. 9. las Varga Endre: Úriszék. XVI— XVII. századi perszövegek. Budapest, 1958. 38. 159 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 30. et NB. 1754. okt. /4. pont, 1756. mára /16. pont. 160 Uo. Fasc. A. No 3. 1743. júl. 6. pont; Fasc. B. No 30. et NB. 1754. okt. /10. pont. 161 P 397. I. 1. 1760. febr. 4, 14, mára 24. 162 P 623. Prot. 1811. No 14.; 1813 No 722. X. 163 P 155. 1753. jan. /8, 12. pont. 6*
