Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

82 Kállay István mániákus, a tett elkövetésekor magán kívül volt". A rendes büntetés alól mentesült ugyan, de három évi börtönre és közmunkára ítélték. A tanító özvegye 350 Ft kártérítést kapott.

149 A nagykárolyi commissio 1760-ban foglalkozott a daróci udvarbíró bejelentésével. E szerint Fekete Miska utcán álló kocsiját egy tőketerebesi (Szatmár m.) lakos oldalba vizelte. Erre Fekete és társai bottal fejbeverték, egy közeli házba vitték, megkötözték és félholtan az udvaron hagyták. Az ügyben hozott ítélet nem ismeretes.

150 1813-ban a boldogasszonyfaiak a cenki bizottság előtt emeltek panaszt a vadász ellen, aki a kanász fiát meglőtte.

151 A nagykárolyi bizottság verekedésért 40 botot vagy 12 Ft-ot szabott ki.

152 A vagyon elleni bűncselekmények közül a lopás volt a leggyakoribb. 1751 decemberében Strasser Mátyás lopásért 30 botot és kiutasítást kapott, „mivel beismerte ugyan tettét, de a corpus delicti nem került elő". Ugyanekkor Hödl Mátyás, ki a lopott dolgokat visszaadta, a rendes büntetéstől mentesült, mégis háromszor 90 botot kapott. Ez igen szigorú ítélet volt. Az orgazdaság csökkentése céljából a kismartoni bizottság 1756-ban kihirdette az uradalmakban, hogy gyanús emberektől vásárban, országúton senki se vásároljon.

153 A nagykárolyi commissio Klehner Mátyás erdődi jobbágynak, kinek lovát ellopták, egy kancát adott, „hogy el ne szegényedjék". Megjegyzendő, hogy a lovat amúgy sem tudták volna pénzért értékesíteni. Ugyanez a bizottság 1760-ban foglalkozott Kirberg Keresztély daróci lakos ügyével, aki a malomból egy vasmacskát lopott. A román, sváb és magyar bíró „széket tartott" felette és 24 lapátütésre ítélte. Az udvarbíró javaslatára hajánál fogva a szemöldökfához kötötték, illetve akasztották. Negyedóráig lógott hajánál fogva, mely a bőrrel együtt kiszakadt. Az uradalmi ügyész az eljárást törvénytelennek minősítette, de a falusi bírák a szeget, haj maradványt és magát a szemöldökfát is eltüntették, úgyhogy semmi bizonyíték nem maradt. A bizottság végül úgy döntött, hogy 24 pálca büntetés terhe mellett Kirbergnek „senki se vesse szemére a lopást, vagy hogy selma"

154

. 1804-ben Kántor József kövesdi jobbágy állott a cenki bizottság előtt. Kántor robotban búzát fuvarozott a soproni piacra. Közben Kopházán (Sopron m.) meghált és ezalatt két mérő búzát elloptak a kocsijáról. A bizottság azon az állásponton volt, hogy „a gondatlanság miatt ne az uraság szenvedjen kárt". A jobbágy írásban jelentette, — az uradalmi hajdúra hivatkozva, ki vele volt —, hogy a búzát valóban ellopták. Az ülés ezt, valamint a hajdú vallomását, elfogadta.

153 1751-ben a kismartoni commissio elengedte Brenner Ádám bittsei (Trencsén m.) lakosnak azt a 6 Ft paráznapénzt, melyet első fokon kiszabtak. 1754-ben ugyanez a bizottság 300 Ft-ra ítélte Breysach Andrást teherbeejtés miatt. Egyúttal örökös hallgatást mondtak ki az ügyben, vagyis a nő sem tőle, sem rokonaitól semmi többet nem követelhetett.

156 A gazdasági bizottságot a polgári ügyek közül a hagyatékok (jobbágyok egymásközti öröklése, osztályos perei), kártérítések, pénzügyi követelések, zálogügyek és az 149 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec. /l, 6. pont. 150 P 397. I. 1. 1760. nov. 19. 151 P 623. Prot. 1813. No 1052. 152 P 397. I. 1. 1760. febr. 15., márc. 17., 1773. dec. 18. 153 P 155. III. 1756. máj. /21. pont — P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 14. et NB, 1751. dec./ 6. pont. 154 P 397. I. 1. 1760. febr. 3., nov. 11. 15a P 623. Prot. 1804. No 93. 156 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec. /58. pont; No 30. et NB. 1754. dec. /7. pont („ewiges Stillschweigen").