Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

Az uradalmi gazdasági bizottság 63 szén)-ről. A tisztiszék az erdőmestert utasította, hogy próbáljon a zsemleiekkel megalkudni a kőszén „kiásására" és Tatára vagy Dunaalmásra (Komárom m.) való szállítására. Meghagyták neki, hogy munkabérként inkább gabonát, mint pénzt alkudjon ki. Egyúttal utasították a tiszttartót, hogy a fakadó víz elhárításáról intézkedjék.

8 A közigazgatási ügyek közül a tisztiszék az adó összeír ás,-kivetés, -beszedés ellenőrzésével, a katonaállítással, beszállásolással, különböző (építési, árusítási, letelepedési stb.) engedélyek kiadásával foglalkozott. A tisztiszék állította azt a három jelöltet, akik közül a község bírót választhatott.

9 Jogszolgáltató tevékenysége az úriszéket pótolta. Előnye volt, hogy gyakran összeült, tartása külön költséget nem igényelt, mivel tagjai napidíjat nem kaptak, hivatali kötelességből jelentek meg. Jellemző, hogy az első ismert (1716. évi) tisztiszéki ülés hat napirendi pontja mind bíráskodási volt. Az 1790:33. t. c. kimondta ugyan, hogy jobbágyot csak az úriszéken, személyes meghallgatása után lehet elítélni, ezt azonban a gyakorlat nem tette magáévá. Még az 1836:10. t. c. után is, mely szerint az uradalom tisztje elölülőként vagy bíróként nem ítélhet a saját jobbágyai felett,

10 fennmaradt a tisztiszéki bíráskodás. 1848 a tisztiszék fejlődésében is határkő. Megszabadulva a közigazgatási és bíráskodási feladatoktól, figyelmét kizárólag a birtokgazdálkodásnak szentelhette. Annak ellenére, hogy a kései feudális nagybirtok történetének egyik legjelentősebb intézményéről van szó, az irodalom eddig jóformán figyelmet sem szentelt a kérdésnek. Csak az utóbbi időben akadt két kiváló szerző, ki a kérdésre figyelmünket ráirányította.

11 Már az eddigi kutatások is arra utalnak, hogy a tisztiszék szervezetének és működésének vizsgálata a nagybirtok történetének számos, eddig megválaszolatlan kérdését tisztázza. A gazdasági bizottság A gazdasági bizottság (gazdasági választmány, commissio oeconomica, commissio dominalis, Wirtschaftscommission) a központi irányítás főtisztjeinek testületeként a XVIII. század közepén, illetve második felében jött létre. Átmeneti szerv volt a központi tisztiszék és az igazgatóság, régensi hivatal, kormányzóság között. A tisztiszéktől abban különbözött, hogy a birtokos alapítólevéllel hozta létre, meghatározott működési szabályzat szerint dolgozott, élén a birtokos teljhatalmú megbízottja állott, kinek hatásköre a későbbi igazgatóétól nem sokban különbözött. Gazdasági bizottsági iratok, jegyzőkönyvek három, — Esterházy, Károlyi, Széchenyi — nagybirtokról maradtak fenn, de feltételezhető, hogy a gazdasági bizottság más nagybirtokon is egy lépcsőfokot jelentett a központi irányítás szerveinek létrehozása felé. Jelen tanulmányban a következő — eddig ismert — három gazdasági bizottság szervezetét és működését vizsgálom az alábbi évkorból: herceg Esterházy 1743—1793, gróf Károlyi 1759—1786, gróf Széchenyi 1789—1816. 8 P 187 Prot, officiolatus. Vértessomlóról van szó. 9 Carolus Pfahler: Jus Georgicum. Keszthely, 1820. 342. 10 Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. II. k. Buda, 1846. 24. 11 Szabad György; A tatai és gesztesi Eszterházy uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra, Budapest, 1957. 46., 424. —• Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazdálkodás, útján 1870—1914. Budapest, 1969. 69. köv.