Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.
Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 57 belső berendezéséhez, felszereléséhez. Dicséri Sándor Jánost jóakaratáért, amire most, a költözködés előkészítésénél is nagy szüksége van. „Az elvégzendő munka óriási; tulajdonképpen most kell rövidkét és fél év alatt, a túlzsúfolt, össze-vissza dugdosott, némely részében ismeretlen, tízezer számra még dekli nélkül összemadzagolt csomókat kissé modernebb, rendszeresebb levéltári állapotba hozni. Fent megszokták a kicsinyességet és slendriánt, lent ugyanezt, s a naplopást, fegyelmezetlenséget és ímmel-ámmalt. S ezen most egyszerre kell, muszáj segíteni. A fiatalját könnyebb az első lábravalóban fegyelemre szoktatni; az öregje nehezen hajlik, nyög és dühöng... Csakhogy az én mottóm az, ami a Tied: inkább ő, mint én. Csakhogy azért a dolog nekem mégis sok nehézséget, munkát és gondot okoz. Engedd meg, hogy tovább is számíthassak az ügy iránt való szeretetből és irántam való jóindulatból folyó szíves támogatásodra és alkalom szerint tanúskodásodra..." 116 Az építési bizottság 1913 végéig kevés kivételtől eltekintve pályázatát meghirdette a munkálatokra. Beletartozik ebbe a raktári berendezés, a vízvezeték és csatornázás, a villanyvilágítás, s a szobrászati munkák stb. Pecz tanácsára a szobafestés és művészeti képfestés maradhat a következő évre. Thallóczy társulati elnökké választása rendben megtörténik, Csánki marad az ügyvezető, első alelnök. Leveleiben ettől kezdve igen sok a társulati vonatkozású beszámoló. A Társulat ügyeit is a tőle szokott nagy hévvel intézi. Jelenti, hogy az alapító tagoknak szokásos díszokleveleket modernizálta, a betűit II. Endre korából vette; a Századok címlapját is felújította. Mindenre gondol — írja — „amíg szusz va.n" benne... 117 Thallóczy elnöki beszámolójának szövegét sürgeti, mert ki akarja nyomatni. — Máskor tájékoztatja Thallóczyt az akadémiai osztálytitkár jelölésekről. Berzeviczyre panaszkodik, ki Fináczy Ernőt „nyomja", velük szemben, kik előbb Angyal Dávidot, majd Fejérpatakyt akarják. 118 Majd a társulati választmányi tagjelölés miatti „tülekedésről" ír. Ott sincs megelégedve a viszonyokkal, a levéltári kollegák magatartásával. „Komáromi, Lampérth, Gagyi stb. keverik a Társulatban a kártyát... 119 Amikor Szekfűt jelölik, előbb dicséri, majd — közben indul a Szekfű-ellenes hajsza „Száműzött Rákóczi"-ja miatt — „cinizmusáért" bírálja, de amikor Thallóczy (ki késik beleavatkozni az ügybe, mert fél, hogy méginkább pártpolitikai térre vinné) végül is nyilatkozik a sajtóban, Szekfűnek igazat adva, Csánki visszatáncol, újra Szekfű pártjára áll. 120 Thallóczy Csánki társulati gondjain akar segíteni, amikor intenzív tagtoborzáshoz kezd. Tulajdonképpen ezt kora ifjúságától kezdve kedves feladatnak tartotta, de most olyan alapító tagokat gyűjt, akik nagyobb összeggel járulnak hozzá a társulati költségekhez. Csánki levelében — Thallóczy szavait idézve — „tagvadászati" akcióját nagy érdeklődéssel várja és előre is hálásan köszöni. Majd jelenti a következő levelében: „A tíz kövér malac bevonult." Thallóczy bécsi tudósok, politikusok, a királyi udvarhoz tartozó mágnások között válogat. Belépteti így Jenő főherceget, a bajor királyt; Ferenc József is 4000 Koronát adományoz magánvagyonából a Társulat céljaira. A magyar főurak közül ekkor lépteti be pl. Batthyány Lászlót — akinek hercegi címerén a Társulat „sokat dolgozott"; — de belépteti a budapesti polgár 116 Csánki Dezső 1913. okt. 18. 86. sz. levele. 117 Csánki Dezső 1914. jan. 22. 97. sz. levele. 118 Csánki Dezső 1914. febr. 18. 100. sz. levele. 119 Csánki Dezső1914. márc. 10. és 11., 106., 107. sz. levele. 120 Csánki Dezső 109, 110. sz. levele.
