Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

56 Tömöry Márta „Kérlek azért, kedves Lajosom, tégy le, tegyünk le a kedves eszméről, melytől én a gróf Khuen-Héderváry hálás bálványozó] a, úgy is, mint ember, úgy is mint a Társulat jelenlegi felelős vezetője, mély szívbéli szomorúsággal búcsúzom. Térjünk vissza a Te jelölésedre. A mi szemünkben dísz és ékesség az, mellyel egyaránt megtisztelni akarunk Téged, aki nagy képességeid és emberi mivoltod által méltán fölénk emelkedtél és a Társulatot is emelted. Tudom, hogy ez az elnökség számodra kötelességet is jelent, de annál méltóbb ez Hozzád a modernizmus mai, emlékezni nem akaró, vagy erőnek erejével rosszul emlékező, a történelmi igazságra törekvőket lekicsinylő társadalmában. Hidd el kedves Lajosom, hogy erőmhöz képest, bár én is ambiciózus ember vagyok, én is sokszor érzem a rám nehezedő kötelességeket, sőt olykor meglep a vágy, messze futni azoktól. De én egész életemet úgy konstruáltam meg, hogy az elsősorban bármily szűk keretben, a kötelességteljesítés munkája legyen. De mit beszélek én erről éppen Neked. Mi szeretünk Téged, mert Te, ha néha tövises formában is, csak szeretetet árasztasz magad körül, s az ember- és ügyszeretet nemes munkáját végezed szemünk láttára. Mi, akik kötelességünkről beszélünk, ebben is csak sántikálunk utánad."

113 Thallóczy azt tanácsolja, kérjék fel Fraknóit, hiszen korban előtte járt, munkában is, nem hagyhatják figyelmen kívül. —• Ezt megteszik, s aztán a visszautasítás után (Fraknói megrendült egészségi állapotára hivatkozva mond nemet) a rendkívüli társulati ülésen új nevek is elhangzanak — így Andrássy Gyula, majd újra Khuen-Héderváry neve, s Thallóczyé mellett Berzeviczy Alberté. Károlyi és Thallóczy egymás között tárgyalják az ügyet, Csánki levelét is átküldik egymásnak. 1913. október 15-én egy Károlyihoz írott levél hátára géppel írja Thallóczy a következőket: „Testvér! Az elnökség iránt való tárgyalás teljes rendben ment végbe, minek bizonyságául íme mellékelem Dezső levelét. így aztán meg van óva a dekórum. Megbeszélték az öreggel (Fraknóival) is az ügyet és ők, amint helyesen írod, legyőzték hiúságukat. Ami Berzeviczyt illeti, tény az, hogy ő nagyon szeretne lenni, mert hiszen az ő egész pályája csak ilyen elnökösködésből áll. Azonban úgy látszik sem Dezső, sem Czusek (Fejérpataky „beceneve,, — T. M.) nem szeretik, és egyelőre engem akarnak tuskókirálynak. Csánki idezárt leveléből leginkább a levéltár építése érdekel bennünket. Most már azután nincs visszakozás. Hiszem is, hogy eltekintve gyöngéitől, Csánki a legjobb és más közülök nem tudná ezt a feladatot végbe vinni. Ebben az ügyben váltig mellette állottam és azt hiszem, nem is tévedtünk..." — Levelezésükből világosan kiérezhető: nekik a levéltárügy a fontosabb, s nem a társulati poszt. Károlyi reagál Thallóczy fent idézett levelére, Csánki főlevéltárnoki kinevezésére, s csak enynyit tesz hozzá: „...Hogy Bosnyákékkal Csánkinak az építkezésnél elég baja lesz, az bizonyos. Az is bizonyos, hogy a levéltáriak közül kétségtelenül ő a legalkalmasabb egyén a föladat jó megoldására..."

114 Csánki aztán a társulati elnökválasztás ügyéhez ezt írja még Thallóczynak „...hozzám intézett levelednek ama szavaihoz képest, hogy parancsoljatok velem, sőt előbbi szóbeli megállapodásunk szerint is, igaz ragaszkodással és meggyőződéssel egyedül a Te nevedet hangoztatjuk..."

115 És december 4-én az elnökválasztó közgyűlés meg is választja Thallóczyt társulati elnöknek. Közben megkezdik az épületek bontását — Thallóczy táviratilag üdvözli ez alkalomból Csánkit. Csánki végre boldog, kinevezik „összes embereit", s ígéri, most már nagy dolgokat fog művelni. Év végéig el kell készítenie a részletes tervet az épület 113 Csánki Dezső 1913. okt. 9. 83. sz. levele. 114 Thallóczy Károlyinak hozzá intézett 1913. okt. 15-i levelére írja okt. 16-án. Károlyi 70. sz. levele. 115 Csánki Dezső 1913. okt. 9. 83. sz. levele.