Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 55 hogy nem Horváth Emil vezetné, s akkor az a veszély is fennforog, hogy „eltolják az építés megkezdésének terminusát. Sok függ ez ügyben a pénzügyminiszter jóakaratától, hogy ti. a mi épületünket engedjék ki ebből az új eljárásból, mint olyat, amelynek terve már az illető fórumok által letárgyaltatott..."

109 A tervek mégis a kereskedelemügyi minisztériumba kerülnek, ahol Bérezik Gyula miniszteri tanácsos a „ceasar omnipotens." Máshol [egy hónappal később] írja: „...A tervek a kereskedelemügyi minisztériumban csücsülnek, kinevezéseimet és más ügyeimet minden hajszolás dacára húzzuk-halasztjuk. Hiába öntözöm le mindenféle előterjesztéseimet az előkészületekre vonatkozó panaszos kérések generálzaftjával..."

110 Majd azon aggályoskodik, hogy jön a háború, ami elviszi a pénzüket. És megkapja végre a főlevéltárnoki kinevezését, ekkor így ír Thallóczynak „Nehéz szavakat találnom. Mert egyformán köszönnöm kell a kedves megemlékezést és szíves jókívánatokat, mint azt a szeretetteljes baráti támogatást, amelyet az országos főlevéltárnokság dolgában kegyes voltál velem annyiszor és annyiszor éreztetni. Quorum pars magna fuisti. Kérlek, ne vond meg ezután sem tőlem jóságos lelked boldogító érzéseit, melyek engem küzdelmeimben annyiszor vigasztaltak és erősítettek. Sokszor láttam, mennyiszer felül tudsz emelkedni az embereken — akik közt pedig ezer és ezer darabban osztod szét naponta lelkedet — mikor közügyről van szó. Az lesz életem legnagyobb megtiszteltetése és erőforrása, ha ezután is közügynek leszel kedves tekinteni — amire magam is lelkemből törekszem — főlevéltárnoki nehéz munkálkodásomat..."

111 Sokat hálálkodik és siránkozik Thallóczynak. Időnként nem állja meg, hogy vagy beosztottjaira ne panaszkodjék, vagy Pauler munkásságát ne gáncsolja. 1913 nyarán, szabadságidején jegenyei nyaralójából írja, hogy azért nem csak pihen, munkát is hozott. Át kellene pl. dolgoznia a „vármegyei levéltárak szabályzatát, melyet még Pauler készített a nagyszabású Illésyvel, s amely finom részleteivel humoros olvasmányként hat..."

192 Azután Dőryt bízza meg helyettesítésével, de — írja — azért a versenytárgyalásra hazajön. A levéltári építkezés versenytárgyalásai sorra folytatódnak, s közben a Történelmi Társulattal is növekszenek bajai. Október elején meghal Teleki Géza, a társulati elnök. Csánki Thallóczytól kér előbb tanácsot, kit javasolna. Thallóczy — úgy látszik — Khuen-Héderváryt ajánlja. (A levelezésből úgy tűnik, Tisza Istvánt is jelölnék.) Csánki nagyon udvariasan fogalmazza meg válaszlevelét: „aggályos" volna—írja, ha a „kiélezett politikai helyzetben" „épp a Munkapárt elnökét (mert a kedves jelölt az is) ültetjük a Társulat elnöki székébe a tárgyilagosságot követelő magyar történetírás vezéréül, őt, a legnotoriusabb pártemberek egyikét, sőt vezérét..." Fél, hogy esetleg ezért sokan kilépnének, hiszen a Társulaton belül lehetnek hívei Andrássynak, vagy akár Justhnak is. Féltik — írja —• a Társulatot a napi pártpolitika szenvedélyei által okozott repedéstől... „Kívülünk, akik gróf KhuenHéderváry rendkívüli emberi kvalitásait ismerjük, csak kevesen tudják a Társulat tagjai közül, hogy milyen csodálatos képességekkel megáldott ember ő; s félő, hogy erről — eltekintve a fentebbi körülménytől — csak keveseket tudnánk igazán meggyőzni." — Aztán hirtelen áttér az ő elképzelésére: 109 Csánki Dezső 1913. márc. 28. 75. sz. levele, a pénzügyminiszter ekkor Teleszky János volt, akihez Thallóczynak szintén megvolt a közelebbi kapcsolata. 110 Csánki Dezső 1913. ápr. 2. 76. sz. levele. 111 Csánki Dezső 1913. máj. 2. 79. sz. levele. 112 Csánki Dezső 1913. júl. 21. 81. sz. levele.