Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 45 Közben Thallóczynak a tanszék elfoglalásához kapott halasztási ideje lejár, Pauler siettetni akarja a bécsi osztás ügyét, s azt írja Thallóczynak: „médiumokat" keres ügye sürgetőiül. Felemlíti a következő neveket: Széli Kálmán miniszterelnök? Szily Kálmán? Apponyi Albert? „Kit ragadjon először nyakon?" kérdezi. Újabb bonyodalmak, sikertelenségek sora következik: a bécsi kamarai anyag hazahozatala újabb halasztást szenved, a Közigaztási Bíróság pihenő pénzét egy új belügyminisztériumi „palota" építéséhez akarják felhasználni. S azután nem történik semmi. Elmúlik a századforduló, el az 1900-as esztendő, el 1901 és 1902 is. Az 1903-as év mintha jobbat ígérne, a belügyi palota építéséről is lemondanak az illetékesek, a pénzt megint nem használták fel, ismét gazdátlanul, felhasználatlanul hever. Pauler mégis kedvetlen, betegségről panaszkodik. Legkedvesebb számára, ha badacsonyi kis nyaralójába vonulhat, családja körében pihenhet. 1903. június közepén éppen nyaralni készül, amikor Thallóczy keresi meg levelével, melyben az építkezés, illetve „osztás" erőltetését ajánlja ismételten figyelmébe. Erre válaszolja Pauler június 19-én többek között: „...A mi ügyünket — igazad van — folytatni kell, nagyobb szívóssággal, mint édes hazánk fiai az obstrukciót, vagy a passzív-activ resistenciát. Ennek egyik fő feltétele, hogy nem szabad az ügyet s a levéltárt kezedből kibocsátani. Azért, ha közvetlenebb aktív politikai teendőkbe is kellene bocsátkoznod, példának okáért a Kroatische Granizon, meg kellene tartanod, legalább is mint Leiter a levéltárt. Hormayr

79 is mint archivarius csinálta a tyroli felkelést, remélhetőleg azonban te nem kerülsz Munkácsra, várfogságba, súlyosbítva azzal, hogy az Archívum Rakoczyanum minden kötetét végig kell olvasni. No, de ilyen szörnyű dolgokkal még tréfálni sem jó..."

80 Aztán megint „közbejön valami": Pauler Gyula 1903. július 6-án meghal. ///. A magyar levéltárügy „nagy embere" (1903—1916) Az eddig elmondottakból is érzékelhető, hogy Thallóczy. Pauler terveinek „előretolt" erőssége volt Bécsben, az az ember, aki nélkül sok mindent talán nehezebben tudott volna intézni, elintézni. Thallóczy évek múltával, mint a közös pénzügyminisztérium levéltárának feje, s egyben Bosznia—Hercegovina kulturális ügyeinek vitelében Kállay Béninek igen fontos munkatársa volt, hivatali állásánál fogva, sok neves magyar, és osztrák politikussal, diplomatával került kapcsolatba. A következőkben arról is meggyőződhetünk, hogy a magyar levéltár ügyért továbbra is valóban igen sokat tett. Pauler halála után nagy kérdőjel volt a Levéltár dolgozói számára: ki lesz utódja? Talán mindnyájan Thallóczyra gondoltak, őt akarták hazahozni, hiszen — ez a levelezéséből is látható — nemcsak a hivatali ügyekben fordultak hozzá, hanem saját, 79 Hormayr Joseph: (Insbruck 1782 — München 1848) osztrák politikus s történetíró, a tiroli forradalmi megmozdulásokban való részvétele, ill. közreműködése miatt egy időben Munkács várában fogoly, később újra levéltári kutatásainak él, Ausztriából átmegy Bajorországba, 1846-tól a müncheni bajor levéltár igazgatója stb. Pauler szellemesen céloz az esetleges hasonlóságokra Thallóczy és Hormayr életútján. 80 Pauler Gyula utolsó levele Thallóczyhoz 1903. jún. 19-i dátumú. 213. sz. 1. Meghalt július 6-án.