Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.
Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár 37 Thallóczy évről évre nagyobb étvággyal falja a külföldi utakat, amikről természetesen elsősorban Paulernek számol be —• milyen anyagot hol talált, milyen menynyiségű magyar oklevélanyagra lelt. Idővel azután sorra adja jelzéseit kora fiatalabb, tehetséges kutatóinak, levéltári kollégáinak: Tagányinak, Barabásnak, Szalaynak, Csánkinak, Csontosynak, de Szilágyinak, Thalynak, Márki Sándornak, Fejérpataky Lászlónak, Fraknóinak, sőt egyéb tudományág kutatóinak, íróknak stb. is. Pl. Hermann Ottónak, Mikszáth Kálmánnak, Jókai Mórnak... Elsősorban Pauler, Szilágyi, de levéltáros kollégái közül többen is új meg új ötleteket adnak neki: mit hol keressen, mire hol lelhet —• feltevésük szerint. — Minden útja magyar értékek olthatatlan megkeresési vágyáról tanúskodik. A Paulerhez írott levelek 1885 végéig szinte minden alkalommal a beszámolókon túl egy másik témával, szabadságidejének meghosszabbítási kéréseivel vannak tele. (Sokszor Szalayt kéri meg, ösztökélje Paulert kérése teljesítésére.) Amikor már nincs szabadsága, fizetésnélkülit kér. Pauler egyfelől — szíve szerint — adná is a szabadságot, másfelől — hiszen ő nemcsak tudós, hanem a belügyminisztériumtól függő hivatalvezető is — indokolatlan szabadságot nem adhat még Thallóczynak sem. Ez az oka azután annak, hogy Thallóczy a levéltáron kívüli lehetőségeket keres, hogy többet utazhasson. Egyéb hivatalos kiküldetési lehetőségek után néz, s így kerül sor a 80-as évek első felében több oroszországi, illetve Balkán félszigeti utazására. Ezekhez tulajdonképpen társulati kapcsolatai révén jut. Ugyanis a társulat tagjai között volt ekkor pl. az akkori földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Kemény Gábor 54 . (1887-től a Társulat elnöke.) Kemény Thallóczyt bizonyára titkársegédi munkája alapján ismerhette, talán szláv nyelvtudása, érdeklődése sem volt előtte ismeretlen. Az ő révén kétszer jut ki Oroszországba Thallóczy az ottani földművelési, s ipari viszonyok tanulmányozását vállalva. Küldetése „bizalmas" jellegű, s költségeit Kemény minisztériuma fedezi. 55 Megintcsak társulati kapcsolatai révén kerül Kállay Béni 56 közelébe, aki 1884től közös pénzügyminiszter s az occupált Bosznia—Hercegovina ügyeinek irányítója. Kállay Thallóczyt balkáni utakra küldi. 57 E két nagytekintélyű ember sokszor alkudozik Paulerrel Thallóczy szabadságidejéért, de természetesen ezt Paulernek nem áll módjában a végletekig meghosszabbítani. Ezért aztán Kállay más megoldást keres, felviszi Thallóczyt maga mellé, minisztériuma levéltárába. Ez a megoldás Paulernek is tetszik, márcsak azért is, mert a bécsi levéltár-osztás érdekében hasznos szolgálatot tehetne ott, ha végre elérkezik a 54 Kemény Gábor (1830—1888) politikus, publicista, 1875-től Tisza Kálmán mellett belügyi államtitkár, 1878—1882. földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, közben—1878-tól a Történelmi Társulat alelnöke, 1887-től haláláig elnöke. 55 Thallóczy hagyatékában megőrizte kiküldetéseire vonatkozó iratait. Pl. Kemény s. k. aláírással 1881. aug. 6-ától kelt levélben megbízatást kap, hogy Keleteurópa különböző országaiban „műipari tárgyak"-at vásároljon, amihez anyagi támogatást a minisztériumtól kap. 1882-ben „krimiai és déloroszországi közgazdasági viszonyoknak tanulmányozásához" ad tekintélyesebb támogatást Kemény, amely összeget, mint minisztériumi fogalmazó kapja meg Thallóczy. OSzK Kt Thallóczy hagyaték Fond XI. 1135. 56 Kállay Benjamin (1839—1903) politikus, történetíró, miniszter. 1879-től külügyminiszterhelyettes, 1882-től közös pénzügyminiszter, s 1879-től a Történelmi Társulat tagja. 57 Thallóczynak második balkáni útját Kállay támogatja, erre utal az az „Offene Ordre"-pl, amit Szlávy írt alá, s amelyen a K. u. K. Reichs-Finanzministerium mélynyomású pecsétjével ellátott papíron kapott Thallóczy boszniai és hercegovinai tanulmányútjához 1880. július 4. dátummal, másik kutatási engedélyt s támogatást kérő levél a konstantinápolyi követséghez 1881. jún. 22-i dátummal, Kállay aláírásával. OSzK Kt Fond XI. 1135.
