Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - IRODALOM - Kállay István: Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976 / 295–299. o.

IRODALOM CSIZMADIA ANDOR A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE A XVIII. SZÁZADTÓL A TANÁCSRENDSZER LÉTREJÖTTÉIG Budapest, 1976. 560 p. Kerek harminc esztendő telt el Ember Győző alapvető, a XVII. század végével záruló magyar közigazgatás-történeti monográfiája óta. A jogtörténészek és levéltárosok tollából azóta számos tanulmány és monográfia látott napvilágot a XVIII—

XX. századi hivatalok történetéről, összefoglaló jellegű munkára azonban senki sem vállalkozott. Szerző élete jelentős szakaszát a közigazgatásban töltötte, a gyakorlatból ismerte meg az önkormányzati és kormányzati igazgatást, melytől a jogi oktatásban tevékenykedve sem szakadt el. Tapasztalatait, levéltári és irodalmi kutatásait hasznosítva látott neki a nem mindennapi feladatnak, a XV11I—

XX. századi magyar közigazgatás fejlődése monográfiája megírásának. Művét nemcsak a kutatóknak, hanem a közigazgatás mai szakembereinek és kormányzati tervezőinek szánta. Nagy segítséget nyújtva ezáltal az államigazgatás kérdéseinek feltárását szolgáló 15 éves tudományos kutatási terv végrehajtásához. A munka — szokatlanul széles időhatárban — az utolsó kétszáz év közigazgatásának fejlődését mutatja be, a XVIII. századtól a tanácstörvény létrejöttéig. A hangsúly az utolsó száz év fejlődésén van, de — mivel a modern közigazgatás kezdetei a XVIII. századig nyúlnak vissza — nem kerülte el azokat az alapokat sem, amelyekre a későbbi és — más tartalommal ugyan — a mai közigazgatás is felépül. A közigazgatás-történet kutatása az utóbbi években jelentősen fellendült — ez olvasható ki a monográfia bevezető részéből, melyben áttekintést kapunk a közigazgatás-tudomány és -történet a kezdetektől napjainkig tartó fejlődéséről. A közigazgatás-tudomány a két világháború között is a jogtudományi ágak egyike volt. A vita arról folyt, vajon a jogi, elméleti vagy éppen a technikai kérdések kidolgozása-e a feladata. Ma mind a szocialista államigazgatás-tudományban, mind a burzsoá államok diszciplínáiban elismerik, hogy a közigazgatás-tudományban a jogi kérdéseken kívül vannak más elvi, szervezési, technikai, adminisztrációs kérdések, amelyeket az elméleti és gyakorlati szakembereknek együttesen kell megoldaniuk. Mindezeket a kérdéseket lehetetlen megválaszolni a múlt tapasztalatainak, a közigazgatás-történetnek az ismerete nélkül. Egyedül a tételes jogi kutatás nem ad feleletet a kérdésekre, ha pedig a kérdések keletkezését, összefüggéseit vizsgáljuk, ez szükségszerűen a történelmi tapasztalatok értékesítéséhez vezet. Ezért fordult a figyelem — elsősorban a szocialista országokban — a közigazgatás-történet felé. A kereken 20 fejezetből álló munka a közigazgatás-történet nagy tárgyköreit — szervezet, közszolgálat, szakigazgatás, reformtörekvések, államosítás, racionalizálás stb. — időrendben tárgyalja. Az első két fejezet a feudális kor végének közigazgatását, a 3—10. fejezet a polgári közigazgatás, megalapozását, a kiegyezés korának közigazgatását, az önkormányzatok 1870—1872. évi újjászervezését, az 1873—1876. évi területrendezést, Tisza Kálmán kormányának közigazgatási reformjait (1880—1890), a dualizmuskori szakigazgatási szervezetet, az államosítási kísérleteket, a közigazgatási bíróság létrejöttét mutatja be. Két külön fejezet foglalkozik a XX. század elejének közigazgatási reformjavaslataival, a városi reformmal. Két fejezet szól a polgári demokratikus állam és a Magyar Tanácsköztársaság közigazgatásáról. Megismerjük a tanácsrendszer központi létrehozását, a helyi tanácsok szervezetét és működését, a nemzetek szervezetét, a szakigazgatási szervezetet, a művelődésügyi igazgatást, az állam és egyház szétválasztását. A két világháború közti korszak közigazgatását hat fejezet mutatja be. Megismerjük belőle az ellenforradalom és a konszolidáció közigazgatását, az 1928—1932. évi rendezést, a racionalizálási törekvéseket, a gazdasági válság hatását, a közigazgatás személyi állományát és a második világháború korának közigazgatását. Az utolsó fejezet kitekintés a felszabadulás utáni fejlődésre: a felszabadult területek első igazgatási szerveire, a nemzeti bizottságok megalakulására és szabályozására, a nemzetgyűlés közigazgatást szabályozó tevékenységére, az önkormányzati testületek újjáalakítására, a kormány és a köz-