Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

286 James Chastain is meglepetés volt tapasztalni annak a Habsburg-birodalomnak meglepő energiáit, mely egy emberöltőnyi békés, majdhogynem békülékeny politika után a forradalom tüzében most olyan harcias keménységgel tömörült össze, melyet erről a nehézkes és régimódi kolosszusról senki sem gondolt volna." 1848 nyarán egyedül Franciaország felsőolaszországi beavatkozása buktathatta volna meg a Habsburg-birodalmat. Ha Radetzky tábornagy kezéből egy francia hadsereg kicsavarta volna a győzelmet, vége lett volna a birodalomnak. A magyarok és talán a csehek is saját útjukra tértek volna, s a kettős monarchia történelmi állami léte megszűnt volna.

66 Franciaország nem használta fel hatalmas fegyveres erejét, amely esetleg összezúzhatta volna a dunai monarchiát. Bastide képtelen volt szabadulni saját ideológiai fogyatékosságaitól. Túlságosan derűlátóan atekintetben, hogy Ausztria összeroppan saját nemzeti ellentmondásainak a súlya alatt, ragaszkodott ahhoz a naiv és rossz értesülésen alapuló téves elképzeléshez, hogy a magyarok és más, a monarchiában élő „szláv" nemzetiségek közötti megbékélés nemcsak lehetséges, hanem elkerülhetetlen is. Bystrzonowski és Bernays küldetése jelképezte Franciaország magyarországi politikájának eszközeit: a békéltetést és a propagandát. 1848 legfontosabb alaptétele a szembenálló erők lecsendesítése volt, ennek megfelelően a központi személy Bernays: Franciaország legfélelmetesebb fegyverének, a propagandának a végrehajtója. Bastide-ot, bár nem tartotta kizártnak, sőt tervezte is a végső fegyvernek, a francia hadseregnek a bevetését, ettől ideológiai ábrándok tartották vissza. Végső elemzésben tettek helyett beérték a szavakkal. 1848-ra Marx és Engels csak megvetést érzett régi fegyvertársuk, Bernays iránt, aki „igazi szocialista" volt, mert kétségbe vonta az erőszak alkalmazásának szükségességét a szocialista forradalomban. Marx és Engels a legtalálóbb kifejezést alkalmazták ideológiai ellenfeleik megjelölésére: utópisták. Franciaország elmulasztotta, hogy megmentse Kossuth forradalmát, de nem az általában hangoztatott okoknál fogva. Meleg együttérzés nyilatkozott meg mind Magyarország, mind pedig más európai népek iránt; Franciaország katonailag erős volt, pénzügyileg pedig éppen olyan szilárd, mint esetleges ellenfelei, különösen Ausztria; végül a belső lázadástól való félelem csak ürügy volt a be nem avatkozás megindokolására. Franciaország tétlenségének döntő oka az ideológia és hozzá nem értés volt. Franciaországnak igenis volt határozott politikája az osztrák birodalom átalakítására, valamint Közép- és Kelet-Közép-Európa népeinek a felszabadítására. Az újonnan feltalált dokumentumok nem támasztják alá Jennings legutóbbi következtetéseit, miszerint Franciaország „1848-ban óvatos, alapvetően konzervatív külpolitikát folytatott"

67

. Ellenkezőleg, Franciaország hű volt az Európa elnyomott népeinek védelmére vonatkozó ígéreteihez. Bernays kifejezetten publicisztikai segítséget nyújtott a magyaroknak küzdelmükben, hogy meggyőzzék Közép-Európát a magyar forradalom jogossága felől. Bastide azért küldte el Bystrzonowskit, hogy katonai előkészületeket tegyen a Habsburg-monarchia valamennyi ellensége: magyarok, szárdok, délszlávok és románok nagyszabású katonai szövetségének az összekovácsolására. A francia terv grandiózus volt és bizonyos mértékig a francia köztársaság ideológiai, gazdasági, stratégiai és diplomáciai érdekeinek tudatában gyökerezett. Minden jelzés Franciaországnak arra az igényére mutatott rá, hogy erősítse a liberális és nemzeti erőket Kelet-Közép-Európában a Balti tengertől a Fekete és Adriai tengerig. Franciaország francia csatlósállamok új rendszerével akarta az európai egyensúlyt megteremteni, amely semlegesítette volna Ausztriát, nehogy visszaüthessen Franciaországra. Andics Erzsébet érvelése szerint „az igazi reálpolitika kétségtelenül a magyar forradalom elbukásának a megakadályozása lett volna"

68

. Bastide politikája idealizmusnak és ábrándozásnak furcsa keveréke volt, bizonyos elemeivel Franciaország hagyományosan igényelt szerepének: KeletKözép-Európa népei számára a szabadság biztosításának. * Összefoglalóan: Franciaország örömmel üdvözölte a dunai monarchiában kitört felkeléseket mert általuk csökkent egy Párizs ellen irányuló reakciós koalíció veszélye. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló dilemmát is idéztek elő: hogyan egyeztethető össze a hatalmi egyensúly a dunai népek jogaival? Önrendelkezésük a bécsi kormány gyengítését jelentené, a cári imperializmus fenyegetése viszont erős osztrák államot tett szükségessé. A megoldást a Czartoryski-kör találta meg a „dunai konföderáció" alakjában, mely „szláv és katolikus" többségével (Bastide a magyarokat is közéjük számította) Franciaország liberális keleti szövetségese lenne. Azok a francia törekvések, amelyek érdekeltté akarták tenni Ausztriát a dunai fejedelemségek megszerzésében sikertelenek voltak. 66 Standelmann i. m. (Soziale und politische Geschichte), pp. 139—40. 67 Jennings i. m. (France and Europe) p. 251. 68 Andics i. m. (La France) p. 227.