Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

280 James Chastain megoldása, amennyiben a francia költségvetés legjelentősebb tételéről, a hadsereg eltartásáról Franciaország tehetős szövetségesei gondoskodtak volna. A franciákat a küzdelemtől visszatartó döntő tényező a belső helyzet volt. A belső bírálat kétfelől eredt: a radikálisok azt vetették Franciaország szemére, hogy nem tesz semmit az elnyomott nemzetiségek érdekében. A hatalmas római katolikus párt azt nehezményezte, hogy az előző francia kormányok nem voltak eléggé erélyesek az egyház érdekeinek a védelmében. Ez utóbbi feszültség fontos elem volt Franciaország elhatározásában, hogy 1849-ben a pápát trónjára visszahelyezze, s Franciaország érdekeit megvédje a „szent helyeken"; ez a krími háború előidézője lett. Járulékos elégedetlen csoport volt a hadsereg, amely külföldi csatára vágyott, hogy elkerülje szerepének olyan lealacsonyítását, mint a februári forradalom és a júniusi napok alatt. A római katolikusok az orosz ortodox beavatkozás elleni küzdelme, egyszersmind az elnyomott nemzetiségek jogainak védelme gyönyörűséggel töltötte volna el Cavaignac külpolitikai tevékenységének leghangosabb bírálóit is. Megfelelő körülmények között és alkalmas szövetségesek nagy táborával egy háború Cavaignac belpolitikai előnyét biztosította volna. De Franciaország ígéretének beváltása, hogy megvédelmezi az „elnyomott nemzetiségeket", komoly akadályokba ütközött, s ez segít megmagyarázni Franciaország tevékenységét — valamint ennek hiányát Magyarországon. Lamartine-nak Európához intézett híres kiáltványa ezt a megállapítást tette: „A nemzeteknek éppúgy mint az egyéneknek, megvannak a maguk különböző korszakaik... a monarchikus, az arisztokratikus, az alkotmányos, a köztársasági kormányzatok a népszellem különböző érettségi fokának kifejezői... Egy nép elvész, ha sietteti ennek az érettségnek óráját, — éppúgy, ahogy megbecsteleníti magát elszalasztva azt, anélkül, hogy birokába venné. Ő [a köztársaság — Ford.] tudja, hogy nincsenek tartós szabadságok, csak azok, melyek a saját talajon születnek meg."

44 * A magyarok Franciaországtól csak abban az esetben kaphattak volna segítséget, ha a franciák úgy érezték volna, hogy Kossuth kormánya ellenőrzi a népi megmozdulást. Mivel Bastide felismerte, hogy a magyar forradalom közvetlen problémáját a délszlávok jelentik, L. Bystrzonowski grófot Magyarországra küldték, hogy megbékítse a nemzetiségeket. Markovitch idézi Bastide-nak Bystrzonowski részére adott különleges utasításait a szerb pátriárkával, Rajacic-csal folytatandó tárgyalásaira vonatkozóan. „Élek az ön Szerbiába és Horvátországba teendő útjának lehetőségével és kérem, hogy szíveskedjék kifejezni mély tiszteletemet a karlócai pátriárkának. Mondja meg neki, hogy szívből csatlakozom jámbor erőfeszítéseihez, melyeket e szerencsétlen országban az egység és a béke megteremtése érdekében kifejt. Franciaországot, mely minden népet boldognak és szabadnak szeretne látni, mélyen lesújtják e belső viszályok, melyek csak az emberiség elnyomóinak javára szolgálnak. Franciaország boldog lesz, ha baráti kezet nyújthat a magyar nemzetnek azon a napon, mikor minden gyermeke egymás között megszűnik gonosz szenvedélyeknek szolgálni, történjék ez akár saját országában, akár idegen vidékeken. Tudom, hogy ilyenek érzelmei a főpapnak is akinek szívélyes üdvözletemet küldöm. Ezért veszem a bátorságot, hogy önt hozzá irányítsam, kifejezve óhajomat, hogy isten oltalmazza vallásos terveit. Üdv és testvériség!"

4511 Bastide Bystrzonowskinak adott általános utasítása emlékeztetett a köztük lefolyt beszélgetésre a magyarok és horvátok ellentétére és a „minden vonatkozásban sajnálatos küzdelemre" vonatkozólag, „mert nehéz elhinnem azt, hogy a magyar elem és a szláv elem ne legyen képes megbékülni egymással". Franciaország reménykedett a megbékélésben, amely egyesítené az ausztriai birodalom 44 A Külügyminiszter a diplomáciai ügyintézőkhöz, Párizs, 1848, márc. 2., DDF, I, 8, 11. 45 Markovitch i. m. pp. 198—99. p » Je profité de votre voyage en Serbie et en Croatie pour vous prier de vouloir bien vous charger de présenter mes hommages respectueux au patriarche de Karlovitz. Dites-lui bien, que je m'associe de coeur aux pieux efforts qu'il fait pour ramener l'unité et la paix dans son malheureux pays. La France qui voudrait voir tous les peuples heureux et libres, s'afflige profondément de ces discordes intestines, qui ne peuvent tourner qu'au profit des oppresseurs de l'humanité. Elle sera heureuse de tendre une main amie ä la nation hongroise le jour oü tous ses enfants unis entre eux cesseront de servir des passions mauvaises, soit dans leur propre pays, soit dans des contrées étrangéres. Je sais que tels sönt les sentiments du prélat auquel je vous prie de rappeler mon souvenir. C'est pourquoi je prends la liberté de vous adresser ä lui en faisant des voeux pour que Dieu protége ses religieux desseins. Salut et fraterníté. »