Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban 281 nemzeteit a Habsburg-ház ellen.

46Q Bastide Adam Czartoryski és a szardíniái követ, Brignole de Sales jelenlétében beszélt Bystrzonowskival. Említés történt annak a valószínűségéről, hogy végső fokon a horvátok és a szerbek uniója idézheti elő a Habsburg-ház romlását. „A horvátok és szerbek uniója, melyet megszilárdítanak imént elért sikereik, kialakít egy nemzetet, mely területének kiterjedése, saját sikerei és szabadságszeretete által veszélyessé válhat magára Ausztriára nézve is, mely — ahogy most van — önmagán belül is szétszaggatva a párok megoszlása és az általuk kölcsönösen hordozott gyűlölet által, egy teljes szétesés veszélyét elkerülendő szükségét kell hogy érezze annak, hogy, engedményekre haj öljék. "

47R Bastide „teljesen azonosította magát ezekkel a nézetekkel". Utasította Bystrzonowskit, hogy „mindazon személyiségeknek mondja meg, hogy ő azt tanácsolja nekik: lehető gyorsan kössenek békét a magyarokkal és hogy azon, általa nem valószínűtlennek tartott esetben, ha a jövő tavaszon háború törne ki Franciaország és Ausztria között, akkor amennyiben fellépnek e hatalom ellen, ha azon dolgoznak, hogy elszakadjanak tőle s ehhez több államot alakítanának melyek Magyarországgal és később Moldva, Havasalföld és más szomszédos vidékek fejedelemségeivel egy, a némettől különálló szövetséget alkotnának és melyet dunai konföderációnak neveznének, akkor — mondotta [ti. Bastide] — számíthatnak a francia kormány részéről támogatásra és mindenféle segítségre."

488 Eszerint Bastide teljességgel elfogadta Czartoryskinak a dunai konföderációra vonatkozó tervét és kilátásba helyezte a francia segítséget arra a valószínű esetre, ha 1849 tavaszán Franciaország és Ausztria között netalán kitörne a háború. Bastide felismerte, hogy Európa számára döntő kérdés az, hogy Magyarország éket tud-e verni Jelacic és a szerbek közé. A nemzetiségek megbékélésének Bastide, Czartoryski és Teleki László által képviselt közös párizsi programja a magyar történészekből különféle reakciót váltott ki. I. Tóth Zoltán elismerőleg nyilatkozik Teleki álláspontjáról: véleménye szerint a (a magyarok közül) egyedül Teleki László tudott felülemelkedni a nemzeti elfogultságon — mivel a hazai állapotokat kívülről szemlélte és széles látókörű volt —• azáltal, hogy kész volt tudomásul venni a nemzetek önrendelkezésének a következményeit, s hogy maga javasolta területi önkormányzat biztosítását a nemzetiségek számára.

49 Hanák Péter viszont azt a meggyőződést vallja, hogy Czartoryski Duna-konföderáció terve ellentmondásos és megvalósíthatatlan volt. Bystrzonowski küldetése — vonja le Hanák a következtetést, — hatástalan volt, mert mindent a reakciós osztályokra épített, s éppen ezért a délszlávok körében kifejtett háromnegyed éves tevékenysége, hogy kibékítse őket a magyarokkal, s hogy a Habsburghadsereg ellen egyesült frontot alakítson ki, eleve kudarcra volt ítélve. Bystrzonowskinak inkább az ingadozó délszláv csoportokhoz kellett volna fordul c ia idejének Rajacic-ra pazarlása helyett.

50 Tóth egyetért azzal, hogy „egy autonóm szerb vajdaság és egy független Erdély Rajacic érseknek és Saguna püspöknek szabad kezet adott volna az ellenforradalommal való összeesküvésre, továbbá a szerb és román nemzeti mozgalmak demokratikus elemeinek az elnyomására". Ugyanakkor úgy véli, hogy bizonyos nemzeti szabadság elnyerésére irányuló törvényes törekvések elismerése megnyer46 Iratok 5.: Bastide Bystrzonowski grófhoz, Párizs, 1848. szeptember 30., AEF, Autriche 436, fo. 237. Q « sous tous les rapports, car il m'est difficile de erőire que Félément magyaré et l'élément slave ne puissent pas se concilier. » 47 Brignole de Sales Perrone-hoz, Párizs, 1848. szeptember 30. AST 277/34. R « L'union des Serbes et des Croates, consolidée par les succés qu'ils viennent de remporter, forme une nation qui, par Fextension de son territoire, par ses succés mémes, et par son amour de la liberté, peut devenir redoutable a FAutriche eile mérne qui, déchirée, comme eile Fest, dans son propre sein par les divisions des partis et par la haine qu'ils se portent mutuellement, dóit sentir la neccessité, pour conjurer le danger d'une dislocation totale, descendre ä des concessions. » 48 Uo. s « de dire a ces personnages qu'il leur conseille de faire le plus töt possible leur paix avec les hongrois et que, dans le cas, non improbable selon lui, oü la guerre étincelait au printemps prochain entre la France et FAutriche, ils pourront s'ils agissent contre cetté puissance, s'ils travaillent á se séparer d'elle et ä constituer un ou plusiers états ä part qui formeraient avec la Hongrie, et plus tárd avec les principautés de moldavie et de valachie et autre contrées voisines une confédération clistincte de la germanique, et qu'on dénommerait confédération danubienne, ils pourront, a-t-il dit, compter sur Fappui, et mérne sur toute sorté de secours de la part du gouvernement francais. » 49 Zoltán I. Tóth, The nationality problem in Hungary in 1848—1849, Acta Historica (Budapest), IV (1955), p. 271. 50 Hanák i. m. pp. 433— 35, 441—42. 8 Levéltári Közlemények II.