Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban 271 menekült meg a haláltól. Közkegyelem folytán visszatérve Franciaországba a National szerkesztője lett, amíg Armand Marrast Bastide keresztényszocialista meggyőződése miatt nem szakított vele. Egy német látogató megjegyezte, hogy Bastide ugyancsak alkalmatlan volt a külügyminiszteri tisztség betöltésére, mivel „minden földrajzi vonatkozásban rendkívül tudatlan" volt, még francia mértékkel is. Bastide (mint szinte minden francia) „csak a francia politikában volt otthon, az összkülföldi állapotok pedig számára ismeretlen területet jelentettek".

6 A. J. P. Taylor azt a következtetést vonja le, hogy Bastide,, minden külügyi tapasztalatot nélkülöző újságíró volt," aki ezért osztotta az „átlagos köztársaságpárti francia hagyományos előítéleteit: a nemzetiségbe, s a franciáknak a küzdőnemzetek segítését megparancsoló kötelességébe vetett hitét".

6 Bastide-nak Magyarországra vonatkozó ismeretei különösen hiányosak voltak; „nagyon meglepődött", amikor Teleki László kiigazította azt a téves elképzelését, miszerint a magyarok "a lengyelekhez hasonlóan buzgó katolikusok" és szlávok!

7 A külföldi diplomáciai testület általában megegyezett a Bastide-ről alkotott következő véleményben: ragyogó képességek nélkül való ... van bizonyos egyenletes józan esze, ... becsületes szándékú és jóindulatú természete, „aggályoskodó lelki alkata van; a közügyekben járatlan; nagy adag józan ésszel és igen egészséges ítélőképességgel rendelkezik, de hiányzik belőle az olyan ember gyakorlata, aki az életét közügyek intézésével töltötte"

8

. Az 1848-as év márciusában az egész Habsburg-birodalom területén kitört lázadások egyszerre kétségbe vonták Bécs uralomjogát tartományai felett, egyszersmind arra késztették a francia forradalmi kormányt, hogy vizsgálja felül a dunai monarchia jövőjét illető elképzeléseit. Franciaország bécsi ügyvivője, De la Cour úgy vélte, hogy a császári kormány maga is meg volt győződve helyzete tarthatatlansága felől. „A császári kormány ... tisztában van helyzete valamennyi veszélyével ... könnyebben lesz kénytelen engedni, mint ez más körülmények között valaha is remélhető volt. Von Ficquelmont úr ... őszintén beismeri, hogy Ausztria minden kétséget kizáróan nem ragaszkodhat már indokoltan az (olaszországi) tartományok megtartásához."

9A — jelentette május 2-án. Az új körülmények a franciákat óvatosságra intették. De la Cour figyelmeztetett, hogy „ha a jelen körülmények között köztünk és Ausztria között háború törne ki, ez megállítaná [Franciajországot azon az úton, amelyen elindult, veszélyeztetné forradalmának és azoknak az elveknek a győzelmét, amelyekről azt hirdetjük, hogy a kulturált kormányzat alapjai és Európa új közjogának a mintái."

10 Ausztria, ezenfelül, sokkal inkább volt ütőképes szövetséges, mint ellenség. De la Cour szerint ui. Ausztriában a forradalom óta „létezik egy erőteljes párt, amely nem tagadná meg a velünk való forradalmi érdekközösséget, kész volna nekünk támogatást nyújtani, s ugyanakkor igénybe venni a mienket, hogy együtt harcoljunk egy őszintén és nagyvonalúan liberális nemzetközi politika, valagasrendű elveinek egy példájával: „egy bűn az bűn, bármi legyen is a következménye; egy hazugság mindig szégyenletes dolog marad, még akkor is, ha ellentmondásosan feltámaszt egy igazságot. A nagy Dávid király nem volt más, mint házasságtörő gyilkos... Ha eltávolodtunk ezektől az elvektől, belejutunk a joggal kárhoztatott, de túl gyakran követett elvbe: acél szentesíti az eszközt". Jules Bastide, Lüttes religieuses des Premiers siécles (5. kiadás; Paris, é. n.), pp. 190—191. 5 Gustav Oelsner—Monmerqué, Drei Missionen: Politische Skizzen aus Paris (Bremen, 1850), Heinrich Boernstein, Fünfundsiebzig Jahre in der Alten und Neuen Welt (2. kiadás; Leipzig, 1884) I, p. 438. 6 A. P. J. Taylor, The Italian Question, pp. 118—19. 7 Franz Pulszky, Meine Zeit, mein Leben (Pressburg und Leipzig, 1881), II, pp. 303—04. 8 Normanby Palmerstonhoz, Párizs, 1848. december 20. PRO, Foreign Office 27/816; Ritter Ludwig von Thom Felix zu Schwarzenberg herceghez, Párizs, 1848. december 25. HHSA. Politisches Archiv, IX Frankreich, fz. 30, fo. 104; Maximilian, Graf von Hatzfeldt a Külügyminiszterhez, Párizs, 1848. december 27. GSA fz. 862, fo. 83. 9 De la Cour a Külügyminiszterhez. Bécs, 1848. május 2. Documents diplomatiques du Gouvernement provisoire et de la Commission du Pouvoir exécutif (Paris, 1953—54), IL 20 (a továbbiakban: DDF). A

Le Gouvernement imperial... ne se dissimule aucun des dangers... de sa Situation... il se résignera á céder... plus facilement qu'on n'aurait pu l'espérer dans d'autres circonstances. M. De Ficquelmont... avoue franchement que TAutriche ne peut plus vouloir raisonnablement retenir les Provinces [italiennesl sans conteste. » 10 Uo. 1848. máj. 12., DDF, II, 192.