Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Chastain, James: Iratok Franciaország magyarországi politikájának történetéhez 1848-ban / 269–294. o.

272 James Chastain mint olyan elképzelések győzelméért, amelyek célja egy megfelelőbb európai politikai egyensúly lehetne."

113 Bastide egyetértett azzal, hogy Bécsben a helyzet bizonytalan. Ausztria kormánya túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy megtartsa területe épségét. „A császárnak [1848. május] 15-e után Innsbruckba menekülése a fővárost az események szabad játékának szolgáltatta ki. Az osztrák monarchia elérkezik a teljes felbomlás és elgyengülés állapotához, kikezdve egyre bomlasztóbb tevékenységétől a különféle nemzetiségeknek, amelyekből összetevődött, és amelyek függetlenségük megteremtésére törekednek. És... a császárt e cseh, magyar és német nemzetiségek fel fogják szívni, hogy belőle sokkal inkább névleges, mint valóságos vezetőt formáljanak. Mindenütt megosztottság, bizalmatlanság és fejetlenség; komoly és tiszteletreméltó tekintélynek, egy erre az elnevezésre méltó kormánynak nyoma sincs."

c Ausztria „balszerencsés és megalázott" állapota napról napra komolyabbra fordult, jegyezte meg Bastide. „A szerencse mindenütt cserbenhagyja Ausztriát. A tétovázás ideje tehát lejárt, és ha a bécsi kormány elszánva végre magát annak a maradványnak a feláldozására, ami könynyen kicsúszhat úgyis a kezéből, tárgyalásokat akarna kezdeni ezen elesett állapotja pénzügyi és kereskedelmi feltételeinek szabályozása céljából (ami talán az egyetlen még lehetséges lépése), sürgősen el kellene ezt döntenie."

120 * Ausztria nyilvánvalóan tehetetlen állapota Franciaország számára új helyzetet teremtett. Párizsnak újra kellett értékelnie az egész politikáját, mivel az orosz hadsereg készenlétben állt a dunai fejedelemségekben, fenyegetve az ozmán birodalmat és esetleg még az osztrák birodalom határain belül fekvő szláv területek megszerzését is fontolgatva. Ha Bécs hatalmát semlegesítik, ugyan ki tudná útját állni Oroszország balkáni terjeszkedésének? A köztársaságiak kénytelenek voltak tekintetbe venni a dunai monarchia hagyományos fékező szerepét a cári hatalom balkáni agressziójával szemben. Franciaország válaszút előtt állt. Ausztriának erősnek kell lennie, hogy Oroszországot féken tartsa, de gyengének maradnia a belső lázadással szemben! Ha a bécsi központi kormány megerősítené a hatalmát, mi akadályozná meg abban, hogy elfojtsa a felkeléseket Észak-Olaszországban vagy bárhol másutt? Franciaország úgy akarta az „elnyomott népeket" felszabadítani a Habsburguralom alól, hogy ne bolygassa meg Ausztria döntő szerepét az európai egyensúly fenntartásában. Mi több, Franciaországnak igen körültekintőnek kellett lennie. Világméretű ügyekben Párizs helyzetét teljesen az határozta meg hogy az „elnyomott nemzetiségek"-hez az együttérzés szoros kapcsolatai fűzték. Rendkívül kínosan hatott volna a bécsi kormány hivatalos támogatásának bármilyen, akár csak közvetett kifejezése is. 11 Uo. 1848. máj. 31., DDF, II, 582. B « II existe un parti puissant, qui ne declinerait pas la solidarité révolutionnaire avec nous et serait prét a nous donner son appui comme á demander le nőtre pour concourir au triomphe d'une politique internationale franchement et largement liberale et des combinaisons qui pourraient avoir pour objet un meilleur équilibre politique en Europe. » 12 Bastide De la Courhoz, Párizs, 1848. jún. 6., DDF, II. 690. Innsbruckból Bécsbe való visszatérésekor De la Cour azt gondolta, hogy az osztrák kormány elszánta magát itáliai ügyei „elkerülhetetlen feláldozására": levele Bastide-hoz, Bécs, 1848. jún. 20., DDF, II, 1037; De la Cour Bastidehoz, Bécs, 1848. máj. 25., DDF, II. 445; Bastide láthatóan nem vett tudomást arról a figyelmeztetésről, hogy a dolgok nem is olyan egyszerűek: még bizonyos liberális németek is, akik „demokratikus állapotokra" vágytak, ugyanakkor lelkesedtek Ausztria olaszországi győzelmeiért; ezeknek a liberálisoknak a „német szelleme" erősebb volt „demokratikus eszméjüknél". Klein a külügyminiszterhez, Strasbourg, 1848. máj. 10. DDF, II. 152. c

« La fuite de FEmpereur a Innsbruck aprés la journée du 15 [Mai 1848] a laissé la capitaie livrée au hasard des événements. La monarchie autrichienne achéve de se disloquer et de s'affaiblir, battue en breche par l'action de plus en plus dissolvante de ces nationalités diverses dönt eile est composée et qui visent ä se constituer indepéndantes. Et... ces nationalités bohémé, hongroise, allemande, absorbera l'Empereur pour s'en faire un chef plus nominal que réel. La désunion, la défiance et l'anarchie sönt partout, une autorité sérieuse et respectée, un gouvernement digne de ce nom, nulle part. » D « Partout la fortune se déclare contre l'Autriche. Le temps des hésitations est donc passé, et si le Cabinet de Vienne, se résignant enfin au sacrifice de ce qui lui resté encore ce qui peut manquer de lui échapper, voulaitentamer des négociations pour regier (la seule chose qui sóit peut-étre encore possible) les conditions financiéres et commercialesde cet abandon, il serait urgent s'y décidat. »