Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

26 Tömöry Márta történetíró körül érdemben mi folyt, milyen széles körű munkásságot fejtett ki nemcsak a külföldre került vagy ott keletkezett magyar levéltári anyag felkutatása, hazahozatala érdekében, vagy pl. kora forráspublikációinak szerkesztésében, kiadásában mi az érdeme. Azt pedig már a szakemberek közül is csak kevesen tudják, hogy mintegy 30 éven át — tragikus körülmények között bekövetkezett haláláig — szinte naponta rótta feljegyzéseit a körülötte zajló diplomáciai, politikai élet történéseiről, szereplőiről, s hogy az így keletkezett naplói közel tízezer oldalt tesznek ki, s a mintegy 4 évtizeden át kora tudósvilágának nemcsak magyar, de nemzetközi hírű külföldi neves alakjaival folytatott intenzív levelezéséből összeállt gyűjteménye szintén több ezer darabból áll. Ez az érdekes levélanyag is ma már forrásként tekinthető. Feljegyzései s levelei, melyeket végrendelkezése szerint a Széchenyi Könyvtár őriz, kora politikai, gazdasági, társadalmi életére vonatkozóan értékes forrásanyagot jelentenek ugyan, de ez a forrásanyag sok vonatkozásban ma még szinte teljesen kiaknázatlan. Az Országos Levéltár 1874-gyel kezdődő átszervezésének százados évfordulója mozgósította az intézmény mai tudós gárdáját. Nagyarányú forrásfeltáró munkájuk a Levéltár 100 éves életében végbement fejlődés fő vonalait tisztázta, de Thalloczy szerepére nem terjeszkedett ki.

4 Különösen indokolt ilyen körülmények között, hogy Thalloczy vonatkozó ténykedésére is fényt derítsünk. A hagyatékból — az idevágó forrásanyagból — az Országos Levéltárra utaló iratokat, továbbá levelezéséből az intézményben dolgozó munkatársak életének, munkájának sok színes részletét felelevenítő leveleket emeltük ki, hogy a Levéltár akkori életének eseményeit, problémáit, az akkori dolgozók munkásságát, jellemét jobban emberközelbe hozzuk. — Kár, hogy Thalloczy leveleit kortársai nem őrizték meg, így az Országos Levéltárért folytatott munkásságáról is csak közvetve alkothatunk képet. Azonban ez is meggyőzött bennünket arról, hogy az Országos Levéltár történetének szerves része mindaz, amit a hagyatékból kiemelve az alantiakban közlünk. — A naplók és levelek — válaszlevelek — közötti hiátusokat megpróbáltuk áthidalni, kitölteni, hogy a kezdő évtizedek levéltári miliője valóban megelevenedjék szemünk előtt. Thalloczy Lajos Kassán született, élete első 8 évét ott töltötte, bár ő vérbeli Buda vári lakosnak tartja magát, ott szívta magába a történetírás, a levéltárügy iránti nagy szeretetét. Thalloczy apja Strommer Benedek

5 az 1840-es évek elején budavári lakos, s a Helytartótanács kiadóhivatali „járulnoka", majd irodatisztje. Az 1850-es évek elején áthelyezéssel a budai Finanz Landesdirekzionhoz osztják be, 1857-ben pedig a kassai es. kir. pénzügyigazgatósági osztályhoz kerül. Mielőtt kassai állását elfoglalná, 51 éves korában megnősül, feleségül veszi a budai nőnevelőintézet Németországból (Ziplingenből) odaszármazott, nála kb. 20 évvel fiatalabb tanítónőjét, Uhl Margitot. Első gyermekük, Lajos Benedek Kassán született 1857. december 8-án.

6 4 Az Országos Levéltár száz éve (1874—1974) Szerk.: Ember Győző. (Előkészületben.) 6 Strommer Benedek születési adatait nem ismerjük, csak következtetni tudunk arra, hogy születési éve 1806 lehetett, ha 1857-ben nősülésekor 51 éves volt. Meghalt 1870-ben. 6 A kassai r. k. egyház anyakönyve szerint Strommer Lajos Benedeket 1857. december 9-én keresztelték s a kassai r. kat. plébánia keresztelési anyakönyve 1857. évi 276. p. 608. sz. bejegyzés igazolja ezt. Ez adatot Thalloczy unokahúga, néhai Thalloczy Erzsébet megbízásából legkedvesebb magántitkára Jávor (Jaszenovics) Géza kutatta fel. Jávor egyébként a Thallóczynál töltött éveiről