Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Szentgyörgyi Mária: Az erdélyi puskás címerek / 196–204. o.

198 Szentgyörgyi Mária senki tőle ez okkal el ne tulajdoníthassa, tartsa oly készen, hogy mikor kelletik, állathassa elő puskával. Ezeknek tizedese, hadnagya és mindennek pasit zöld köntöse legyen, kiket mind lovagot, mind gyalogot kétszer esztendőben ispánok előtt megmustráljon. És az ő nagyságok [ti. a fejedelem] gyalogjai is együtt legyen az nemesség gyalogjával és az várok drabonti ott mustráljanak meg, az mely vármegyében az várak lesznek."

6 A hadviselő jobbágyoknak ez a leírása lényegében is, külsőségeiben is megegyezik annak a társadalmi csoportnak ismertetőjegyeivel, mely a XVII. században mindinkább önállósuló réteggé lesz és melyet puskásnak neveznek. — Tudjuk róla, hogy a nemesekkel együtt katonáskodik. És tudjuk, hogy a XVII. század második felében nyert nemesi leveleik conditio! ugyanolyan szolgálatról emlékeznek meg, melyek a XVI. század eleji hadviselő jobbágyok szolgálatai. Tudjuk végül azt is, hogy a Kővár vidéki puskások viselete volt az a „pasit zöld köntös", melyet az 1575-i országgyűlés a hadviselő jobbágyok ruhájának rendel.

7 Az erdélyi államnak a XVII. század folyamán is szüksége lett volna arra, hogy a a parasztság nagy tömegeit hadba szólítsa, de a társadalmi feszültség az ország haderejének jelentős részét alkotó jobbágyság lefegyverezését követelte. Az állami érdek a társadalmi ellentétet csak úgy tudta feloldani, hogy lehetővé tette a katonáskodó paraszti rétegek kiváltságolódását. A kialakuló fejedelmi abszolutizmus és a jobbágyélet kereteiből kitörők érdeke találkozott ebben. Az európai politika tényezőjévé vált fejedelemség gazdasági és katonai bázisát mindvégig jelentős mértékben képezte a fejedelmek partiumi és Tiszamenti családi birtokaiból és a fiskális váruradalmakból egyesített birtokkomplexum. A fejedelmi és fiskális jövedelem a rendszeressé vált hadiadóval együtt sem volt azonban elég arra, hogy belőle nagy számú zsoldos sereget fenn lehessen tartani. A fejedelmi hatalomnak pedig olyan állandó seregre, hivatásos katonai rétegre volt szüksége, amelyik csak tőle függ és amelynek fenntartása nem, vagy csak kis mértékben terheli az állami bevételeket. Ez a réteg a fiskális és a fejedelmi birtokok hadviselő jobbágyságából alakult ki. A katonáskodó jobbágy már a XVI. század végén mentesül katonáskodása idején az adó alól, majd Bethlen Gábor fejedelemsége alatt mentesül a robot alól is.

8 Bethlen ezzel a rendelkezésével a katonáskodó jobbágyságot bizonyos mértékben hivatásos katonává teszi anélkül azonban, hogy ezzel a jobbágynak a földesúri függésén változtatna. Szüksége van erre, mert nagyszabású katonai akcióihoz a közönséges parasztság közül hirtelen előállított gyalogságnak igen kevés hasznát vette. Ezzel a rendelkezésével nemcsak elrendelte a rendszeres fegyvergyakorlatot, de módot is adott a parasztságnak arra, hogy a fegyverforgatást gyakorolja. így anélkül, hogy a társadalom szerkezetén változtatott volna, vagy az állami jövedelmeket megterhelte volna, hadserege számára használható, bármikor mozgósítható katonaságot teremtett. A XVII. század elején a kővári vártartomány és Szamosújvár fiskális uradalommá lett. A fiskalitások hadviselő jobbágysága könnyebben elvált a „szolgáló rendtől" mint a magánföldesuraké. Itt ugyanis nem különült el olyan élesen a háborús katonai és béke idei jobbágyszolgálat. A fiskalitások puskásait földesuruk nem követelte béke idején vissza jobbágyának. Ugyanaz a főkapitány vagy kapitány volt akkor is a fejedelmet megszemélyesítő legfőbb parancsolójuk, akinek szavára hadba keltek, ez pe6 Uo. és EOE Vili. 125—126. 7 EOE II. 559— 560. 8

Uo. III. 461; VIII. 125—126.