Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

Levéltári kiadványok 185 Az irat címzettje az a személy vagy szerv, akihez vagy amelyhez az irat szól. Az iratnak nincs mindig kifejezett címzettje. Kifejezett címzett nemlétében címzettnek azt a személyt vagy szervet tekinthetjük, akinek vagy amelynek részére az iratot írták, akinek vagy amelynek az iratai közé rendeltetésszerűen tartozik. Az irat kelte az irat kiállításának helyét és időpontját határozza meg. A kiállítás időpontját az irat korának is nevezik. Az irat típusa az a sajátos jellegű iratkategória — pl. úrbéri összeírás, végrendelet —, amelybe az irat tartozik. Az irat bővebb meghatározása a szűkebb meghatározáson vagy címen kívül az irat tárgyát is tartalmazza. Az irat tárgya az a személy és dolog, akiről és amelyről az irat szól. Az iratnak több tárgya is lehet. Az irat meghatározását a közlésre kerülő szövege előtt szokták megadni, a közlést a meghatározással szokták kezdeni. Rendszerint külön határozzák meg az irat keltét, és külön a cím egyéb adatait. A tárgyat vagy a címmel együtt, vagy külön határozzák meg. Az irat meghatározását az irat regesztájának, vagy — mivel az irat szövegének az élén áll — fejregesztájának is szokták nevezni. Egy irat meghatározása vagy fejregesztája pl. a következő: 1859 november 17, Oravica. Statics György járási hivatalvezető jelentése a lugosi kerületi hatósághoz a stájerlaki bányászok elégedetlenségének kirobbanásáról. E példában a kelet külön szerepel, a tárgy Összevontan a cím többi részével. Az iratmagyarázat vagy kommentár a forrásközlési apparátus magyarázó jellegű része, amely a közlésre kerülő irat egészével kapcsolatos tájékoztatást nyújt. Két fajtáját különböztetjük meg: a bevezető és a befejező kommentárt. A bevezető kommentár a közlésre kerülő egyes irat keletkezésének a körülményeit, a benne foglaltaknak az előzményeit világítja meg, olyan mértékben, amilyenben az irat megértéséhez szükséges. Bevezetőnek azért nevezzük, mert az egyes irat szövege elé kerül, azt mintegy bevezeti.. A befejező kommentár a közlésre kerülő egyes irat keletkezése utáni további sorsát, a benne foglaltaknak a további fejleményeit világítja meg, olyan mértékben, amilyenben az irat megértéséhez szükséges. Befejezőnek azért nevezik, mert az egyes irat szövege után kerül, azt mintegy befejezi. A jegyzet mind a feldolgozások, mind pedig a forrásközlések apparátusának magyarázó jellegű része, amely a feldolgozásnak, illetve a közlésre kerülő forrásnak, iratnak egyes részeiről ad tájékoztatást, azokhoz fűz magyarázatot. Mind a feldolgozási, mind pedig a forrásközlési vagy archeográfiai jegyzetnek két fajtáját különböztetjük meg. A feldolgozási jegyzet fajtái: magyarázó és hivatkozó. A forrásközlési jegyzet fajtái: szövegkritikai és magyarázó. A jegyzetet rendszerint a kiadvány lapjainak vagy oldalainak alján szokták közölni, ezért lapalji vagy lábjegyzetnek is nevezik. Lapalji vagy lábjegyzet helyett a kiadvány szövegében szereplő — főleg a gyakrabban előforduló — neveket, eseményeket, kifejezéseket stb. gyakran a kiadványhoz készülő mutatóban szokták megmagyarázni. A mutatónak az ilyen magyarázatokat tartalmazó címszavait magyarázó jegyzeteknek tekinthetjük. A feldolgozási magyarázó jegyzet, amelyet bizonyító jegyzetnek is nevezhetünk, 2 Levéltári Közlemények II.