Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

184 Ember Győző Sorra véve az apparátus különböző részeit, mindegyiknél megmondjuk, hogy általános, vagy pedig

1 sajátosan feldolgozási, illetve forrásközlési apparátusrész-e. Az apparátusnak vannak olyan részei, amelyek a kiadványból vett adatokkal elsősorban a kiadvány minél könnyebb használatát hivatottak elősegíteni. Vannak azután olyan apparátusrészek, amelyekben a kiadvány készítője ad tájékoztatást a kiadvány minél jobb megértése érdekében. Az apparátus ilyen jellegű és célzatú részeit összefoglalóan magyarázatoknak nevezhetjük, és többféle válfajukat különböztethetjük meg. A feldolgozások apparátusában is vannak magyarázó jellegű és célzatú részek, de még többféle magyarázatot találunk a forrásközlés apparátusában. Az előszó a kiadvány elé írt viszonylag rövid tájékoztató, amely a kiadvány célját, elkészültének körülményeit világítja meg. Az előszó nem szerves része a kiadványnak, gyakran nem is a kiadvány készítője írja. A kisebb terjedelmű kiadványok rendszerint előszó nélkül jelennek meg. Feldolgozások és forrásközlések elé egyaránt szoktak előszót írni. A bevezetés az apparátusnak az egész kiadványhoz magyarázattal szolgáló része. A bevezetés a kiadvány szerves része, amelyet a kiadvány készítője ír. Bevezetés egyaránt készül feldolgozásokhoz és forrásközlésekhez, de nem azonos módon. A feldolgozás bevezetése a kiadvány témájáról, a készítésénél érvényesített elvekről, alkalmazott módszerekről, a felhasznált kiadatlan forrásokról és az irodalomról tájékoztat, ismerteti és indokolja a kiadvány szerkezetét. A forrásközlés bevezetése egyrészt a közlésre kerülő forrásokról, másrészt a közlés módjáról, módszeréről tájékoztat. Nagyobb terjedelmű forráskiadványokhoz két külön bevezetést is szoktak írni, az egyiket bevezető tanulmánynak, a másikat archeográfiai bevezetésnek nevezik. A bevezető tanulmány a nagyobb terjedelmű forrásközléshez írt, viszonylag nagyobb terjedelmű bevezetés, amely a kiadvány témájáról viszonylag részletes tájékoztatást ad. E tájékoztatáshoz a kiadvány készítője elsősorban a közlésre kerülő forrásokat használja fel, de ezeken kívül egyéb forrásokat, továbbá feldolgozásokat is felhasználhat. Tulajdonképpen a kiadvány témáját dolgozza fel, teljes igényű feldolgozásnak azonban nem tekinthető. Elsődleges célja nem a téma feldolgozása, hanem a közlésre kerülő forrásanyag jobb megértésének az elősegítése. A téma viszonylagos teljességű feldolgozása csak másodlagos rendeltetése, eszköz az elsődleges cél eléréséhez. Előfordul természetesen, hogy a forrásközlő teljes igényű feldolgozást ír, ez azonban nem feltétlen követelmény a bevezető tanulmánnyal szemben. A bevezető tanulmány, miként az archeográfiai bevezetés is, a forrásközlés teljes anyagához írt magyarázat. Az archeográfiai bevezetés a forrásközlő kiadvány bevezetésének az a része, illetve a kiadványnak az a külön bevezetése, amely a közlésnél követett elvekről és alkalmazott módszerekről tájékoztat. Archeográfiai tájékoztatást minden forrásközlés bevezetése tartalmaz, külön archeográfiai bevezetés azonban csak nagyobb terjedelmű forrásközlő kiadványhoz készül. Az irat meghatározása a forrásközlő kiadványok apparátusának egyik része, amely nem magyarázó jellegű, hanem a közlésre kerülő egyes iratok leglényegesebb adatait, sajátosságait tünteti fel, és a kiadvány könnyebb használatát szolgálja. Az iratnak kétféle: szűkebb és bővebb meghatározását különböztethetjük meg. Az irat szűkebb meghatározása vagy címe a következő adatokat tartalmazza: az irat írója vagy kiállítója, címzettje, kelte és típusa. Az irat írója vagy kiállítója az a személy vagy szerv, aki vagy amely az iratot írta, illetve akinek vagy amelynek a nevében az irat szól.