Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

Levéltári kiadványok 173 adatokra támaszkodva építi fel előadását, amely a beléje épült adatokból levont megállapításokat, magyarázatokat, következtetéseket és ítéleteket nyújtja. A forrásközlő meghatározott források adatait teszi közzé olyan rendben, amilyenben azok a forrásokban vannak, magyarázatokat fűz hozzájuk, következtetéseket azonban nem von le, ítéleteket nem alkot belőlük. A statisztikus ugyancsak meghatározott források adatait publikálja, de nem abban a rendben, amelyben azok a forrásokban vannak, hanem a forrásokból kiemelve és a maga szempontjai szerint csoportosítva és rendszerezve azokat. Az általa közölt adatok számszerűek, általában táblázatokba foglalja őket. Magyarázatokat fűz hozzájuk, következtetéseket és ítéleteket is levon belőlük. A statisztikai munka alapjában véve forrásközlés, részben azonban feldolgozás is, félfeldolgozásnak minősíthetjük. A levéltári intézmények feldolgozásokat, forrásközléseket és statisztikai munkákat egyaránt készítenek. A feldolgozásokat terjedelmük alapján három csoportba sorolhatjuk: nagyobb, kisebb és lexikális feldolgozások. A nagyobb feldolgozás terjedelme 5 nyomtatott ívnél nagyobb, a lexikális feldolgozás terjedelme néhány soros vagy néhány oldalas, a kettő között van a kisebb feldolgozás terjedelme. A nagyobb feldolgozásoknak témakörük szélessége alapján két fajtáját különböztethetjük meg: a monográfiát és a szintézist. A monográfia témájának köre szűk, pl. egy intézmény, egy család, egy személy stb. története. A szintézis témájának köre tág, pl. egy ország, egy termelési ág (mezőgazdaság, ipar) stb. története. Beszélhetünk szintetikus és analitikus monográfiáról. A szintetikus monográfia összefoglalóan tárgyalja, az analitikus részletesen elemzi témáját. A feldolgozások közé sorolhatjuk a más művekről írt kritikai ismertetéseket, a tartalmi recenziókat, a folyóiratszemléket, a krónikái beszámolókat, a nekrológokat stb. A feldolgozások fentiekben felsorolt fajtáit mind készítik a levéltári intézmények. Ugyancsak készítik a forrásközlések és a statisztikai munkák egyes válfajait, amelyekről, valamint a feldolgozásoknak a levéltári intézményekben készülő különböző típusairól, a továbbiakban lesz szó. A kiadványokról és azok készítéséről a fentiekben általában mondottak után rátérünk a sajátosan levéltári kiadványok készítésének a kérdéseire. Az alapkérdés az, hogy a különböző fajtájú és az egyes fajtákon belüli különböző válfajú vagy típusú kiadványok közül melyek a sajátosan levéltáriak, azaz olyanok, amelyeket a levéltári intézmények rendeltetésszerűen, feladataik minél jobb megoldása érdekében, a levéltári munka végzéséhez szükséges eszközként, nem csupán szoktak készíteni, hanem kell is, hogy készítsenek. Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, két irányból kell kiindulnunk. Egyrészt abból, hogy a levéltári intézményeknek mi a rendeltetésük, melyek azok a feladatok, amelyeket, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek, munkájuk során meg kell oldaniok. Másrészt abból kell kiindulnunk, hogy a különböző fajtájú, válfajú vagy típusú kiadványoknak mi a tárgyuk. Ugyanis a kiadványok különböző sajátosságai közül a tárgy az, amelynek alapján megállapíthatjuk, hogy valamely kiadvány alkalmas-e