Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

174 Ember Győző arra, hogy a levéltári intézményeket munkájuk végzésében, feladataik megoldásában segítse, hozzájáruljon ahhoz, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek. A kiadványokat a fentiekben már különböző alapokon történt osztályozásukon túlmenóleg tárgyuk alapján is osztályoznunk kell, és az ilyen módon megállapított kategóriák közül ki kell választanunk azokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a levéltári intézményeket munkájuk végzésében, feladataik megoldásában segítsék, hozzájáruljanak ahhoz, hogy rendeltetésüknek megfeleljenek. Az ilyen kiadványfajtákat, válfajokat vagy típusokat minősíthetjük sajátos levéltári kiadványkategóriáknak. A levéltári intézményeknek kettős rendeltetésük, azaz fő céljuk van. Az egyik az, hogy a gondjukra bízott, részben már őrizetükben levő, részben idővel oda kerülő, levéltári anyagot biztonságosan megőrizzék, annak épségben való fennmaradását biztosítsák. A másik levéltári rendeltetés pedig az, hogy a gondjukra bízott levéltári anyagot, akár már őrizetükben van, akár csak később fog oda kerülni, minél könnyebben, egyszerűbben és gyorsabban, használhatóvá tegyék mindazok számára, akiknek a levéltári anyagban levő adatokra bármilyen célból szükségük van. Van olyan nézet is, levéltárosok is vallják, amely szerint a levéltári intézményeknek a levéltári anyag biztonságos megőrzésén és minél könnyebben használhatóvá tételén kívül van egy harmadik rendeltetése is: a levéltári anyagnak, a benne levő adatoknak felhasználása, az értékesítése. Ennek a nézetnek két irányzata van, az egyiket történészi, a másikat közművelődési irányzatnak nevezhetjük. Mindkettő összefügg a levéltári kiadványok készítésével. A történészi irányzathoz tartozók szerint a levéltárosok elsősorban történészek, és a levéltári intézményeknek biztosítaniuk kell részükre a lehetőséget, hogy munkaidőben is készíthessenek bármilyen történelmi kiadványt, feltéve, ha ahhoz túlnyomóan az intézmény levéltári anyagát használják forrásként. A közművelődési irányzat képviselői szerint a levéltári intézményeknek nem járulékos feladata, hanem egyik fő célja, harmadik rendeltetése az, hogy anyagukat a közművelődés fejlesztésére értékesítsék, s ennek érdekében elsősorban olyan kiadványokat kell készíteniük, amelyek minél szélesebb olvasóréteg ismereteit gyarapítják, műveltségét emelik. Egyik irányzat álláspontjával sem tudunk egyetérteni. Véleményünk szerint a levéltári anyag, a benne levő adatok értékesítése nem fő célja a levéltári intézményeknek, amelyeknek nem hármas, hanem csak kettős a rendeltetése. Ez nem jelenti azt, hogy kiadványok készítésével nem kell anyagukat — a biztonságos megőrzés és a minél használhatóbbá tétel mellett — egyben értékesíteniök is. A levéltári intézmények nemcsak készíthetnek kiadványokat, hanem kötelesek is készíteni. E kiadványoknak azonban olyanoknak kell lenniök, amelyek a kettős levéltári rendeltetés —• a levéltári anyag biztonságos megőrzése és minél könnyebben használhatóvá tétele — valamelyikét szolgálják. Kiadványok készítése nem fő célja, nem rendeltetése a levéltári intézményeknek, hanem eszköze — egyik leghatásosabb eszköze — arra irányuló tevékenységüknek, hogy kettős rendeltetésüknek eleget tudjanak tenni. *