Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kanyar József: A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve : A szocialista somogyi levéltárügy néhány kérdéséről / 7–12. o.

8 A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve a krónikus helyhiány. Néhány helyen sor került ugyan megnyugtató rendezésre, de általánosságban — így nálunk is — e kérdés megoldása még várat magára. Ennek következtében nem tudnak levéltáraink alapvető funkciójuknak: a történeti értékű iratok őrzésének megfelelni — a mi területünkön is kb. 2000 iratfolyóméternyi iratanyag vár begyűjtésre —, és a már bent levő értékes fOndjaikat sem tudják még kiszabadítani az alkalmatlan szükségraktáraknak az iratok lassú pusztulását előidéző légköréből. Az immár hétéves tanácsi fenntartás pozitív mérlege azonban feljogosít azon meggyőződésre, hogy ez a mi megyénkben is — remélhetőleg 5—10 éven belül — rendeződik. Miután az anyaggyarapítás lehetősége korlátozott, a levéltári munkának szükségszerűen az irategyüttesek rendezettségének és felhasználhatóságának finomítását kell szolgálnia. Az MSZMP KB tudománypolitikai elvei, melyek a tudományos közélet lehetséges decentralizálását szorgalmazzák, ebben a helyzetben is hasznos útmutatót adnak: a levéltárak tudományos intézménnyé való válásának folyamatában megnyitva az utat a helytörténeti kutatómunka kiszélesítése előtt. Ezeknek következtében szakmai és tudományos törekvéseink két irányúak. Egyrészt az anyagok magasabb szintű rendezettsége szükségessé és lehetségessé is teszi a segédletezés kiszélesítését, finomítását, másrészt a közvetlen tudományos feldolgozó munka is előtérbe került falaink között, hangsúlyozottan aláhúzván a levéltáraknak helytörténeti bázisintézménnyé, valamint regionális tudományos műhellyé való fejlesztését. A megyén kívüli forrásanyagokra is támaszkodó helyi vonatkozású tanulmányok s források közzététele meggyorsítja a helytörténeti bázisintézmény anyagának kibővítését, hisz e források feltárását — csak megyei levéltári kutatókra számítva — évek vagy évtizedek múlva lehetne csak tervbe venni. De e tanulmányok — egyben — a készülő új megyei monográfia alapkérdéseit tisztázó forrásművekül is szolgálnak. E tudományos feldolgozó munka azonban két újabb problémát is felvet a számunkra. Egyrészt azt, hogy levéltárunk személyi összetételében is biztosítsa a feltételeket tudományos törekvéseink érvényesüléséhez, másrészt azt, hogy megtaláljuk a közzététel módozatait is. Az utóbbi feltételek biztosítása a fenntartók országszerte tapasztalt megértése folytán biztosítottnak látszik. Az előzőek tekintetében azonban bizonyos intézkedések megtétele még szükségesnek látszik, legfőképpen az, hogy a levéltárak mint intézmények, egy központi tudományszervező akarat érvényesülése során, testületileg is bekapcsoltassanak a központi tudományos fórumok munkájába, s kerüljenek szinkronba a tudományos közélet mozgásával. Magyarán szólva, szükséges, hogy a levéltárak partnerek is lehessenek bizonyos távlati kutatási tervek megvalósításában, és ne csak az adatszolgáltató segédmunkaerő funkcióját lássák el. Hivatalosan is deklarálni kellene — és e területen aligha lehetne a Levéltári Igazgatóság tudományszervező munkáját nélkülözni! — azt, amit az elmúlt negyedszázad fejlődésében megannyi jel már szembeötlővé tett, hogy ti. a hajdani polgári kori törvényhatóságnak sokszor segédhivatalává lefokozott állapotukból kiszabadulva, a levéltárak már a magyar tudományos közélet számottevő tényezőivé váltak. Legyen szabad adatszerűen mindezt bizonyító számokkal is alátámasztanom: Az elmúlt negyedszázad alatt tudományos dolgozóink — bár nagy részük még fiatal a levéltári munkában — 119 művet, illetve tanulmányt publikáltak, illetve levéltárunk anyagának a felhasználásával 65 kutató tollából már 120 publikált tudományos kiadvány látott napvilágot. El is készítettük a felszabadulás óta eltelt