Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kanyar József: A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve : A szocialista somogyi levéltárügy néhány kérdéséről / 7–12. o.

A magyar szocialista levéltárügy huszonöt éve 9 30 esztendő válogatott helytörténeti irodalmának a jegyzékét, amelynek első része a levéltári dolgozók tudományos munkáit gyűjtötte egybe, a második részében pedig azokat a tudományos igényű történeti munkákat válogattuk össze, amelyek elsősorban a Somogy megyei Levéltár fondjaiból merítették forrásaikat. Mindezt egybefogva — azt hiszem — túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a magyar levéltárak tudományos publikációs munkája, országos és külhoni, regionális és megyei tudományos tanácskozásokon való közreműködése erőteljesen bizonyítja, hogy a levéltárak a decentralizációs tudománypolitikai törekvések kibontakozásával egyre alapvetőbb és organikusabb szerepre kezdenek szert tenni. De a Központi Bizottság közművelődési határozata kifejezi — a közművelődési munka politikai és tartalmi értékét, színvonalát emelendő — az ezt támogató alapkutatások fokozottabb fejlesztésére irányuló igényt, és a tudományos munka és a közművelődés közti dialektikus kapcsolat megerősítésének fontosságát is. A levéltárnak, amely a politikai közgondolkodás, a szocialista tudat formálásának eszköze, ebben rendkívül fontos szerepe van. A szocialista embereszmény kialakításának egyik alapvető feltétele a szocializmus eszméivel azonosuló, a társadalmi haladás igényeit ismerő, annak kielégítésében részt vállalni akaró tudatosság kialakítása. A nemzeti múlt és ezen belül a szűkebb hazai táj történetének a feltárása nemcsak segít eligazodni bennünket a jelen viszonyai között, de inthet az esetleges hibák megismételhetőségének a veszélyére is, és ezzel hatékonyan járul hozzá a jövőnek a „fejekben" történő felépítéséhez. A mi törvényszabta kötelességünk tehát az, hogy intézményünk jellegéből következően a politikai-történeti tudat formálásához a szükséges „alapanyagot" szállítsuk, amelyből aztán a közművelődés munkásainak értő kezében „megteremtődik a rend". Alapkérdés tehát e tekintetben a levéltárak tudományos eredményeinek a közzététele. Kiadványainknak a jövőben négy változatát kívánjuk megjelentetni: 1. Somogy megye múltjából címmel levéltári évkönyvsorozatunkat; 2. Studium historicum Simighiense címmel monografikus igényű disszertációkat, illetve tematikus tanulmányköteteket; 3. a Somogyi Almanach sorozatban az évkönyv kereteiből kiszoruló egyes nagyobb lélegzetvételű tanulmányokat vagy levéltári forrásokat; 4. iskolai dokumentum-kiadványokat. Határozottan le kell azonban szögezni, hogy az eredményes közművelődés megkívánja, hogy az egyes tevékenységi ágazatok a területen párhuzamosan működő intézmények mint „rendszergazdák" között tervszerűen osztassanak meg. A legújabbkori muzeológia léte például feleslegessé teszi azt, hogy levéltárak gyűjtsék napjaink nem irattári provenienciájú forrásait. Világos pl., hogy a különféle krónikák ily módon nem tartoznak a levéltár gyűjtőkörébe, hanem az egy évtizede, éppen ilyen feladatok ellátására is létrehozott legújabbkori muzeológia gyűjtő és feldolgozó tevékenységének a tárgyai. A szervezeti tisztázás mellett azonban szeretném leszögezni, hogy a levéltár vállalja, sőt óhajtja is, hogy szakmai — módszertani segítségét igénybe vegyék e tekintetben is, de szervezési ügyekbe már csak a hatásköri átlépések elkerülése végett sem kíván operatíve bekapcsolódni. De annak a megfogalmazását is időszerűnek tartjuk, hogy az intézményi együttműködés keretében az általunk „kitermelt": feltárt és közzétett anyagok — akár pódium biztosítással is egybekötött — hasznosítására könyvtári társintézményeink, amelyek dicséretesen tűzték zászlaikra a közgondolkodás szintjének az emelését, vagy — alapvető funkciójukból eredően — a TIT szervezetek a sui generis hivatottak — éppúgy ahogy mi, a tudománypolitikai alapelvek alapján, kötelesek vagyunk