Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 83 Feltűnő tehát, hogy Becen a Barnabás által gyakran alkalmazott beleegyezési formulákat mindössze egyszer vette át. Ez annál is inkább különös, mert a főemberek beleegyezésének, tanácsának kihangsúlyozása nem Barnabás egyéni stílusának sajátossága volt. A régebbi magyarországi szakirodalom részletesen foglalkozott már a XI—

XII. századi forrásokban a főurak beleegyezésére utaló formulákkal, és az idézett adatok alapján nyilvánvaló ezek tartalmi, sőt szövegezési összefüggése a II. Géza-koriakkal.

211 Ide számíthatjuk a „regnum" szónak az előkelőkkel való azonosítását is.

212 Hozzá kell tennünk, hogy a főurak beleegyezését tartalmazó formulák nem magyar sajátosságok, sőt általánosnak is tekinthetők, mert az uralkodó bizonyos esetekben kötve volt birodalma nagyjai beleegyezéséhez,

213 igaz, okleveles gyakorlattól eltérő jellegűek (így subscriptiones-t tartalmaznak), destinatariusok által kiállítottaknak tartandók. 211 Ld. pl. Váczy Péter, A magyar királyság központi igazgatása a XI—

XII. században, (Domanovszky-Emlékkönyv,- Bp., 1937), 610—614. — Deér József, Pogány magyarság — Keresztény magyarság, Bp., 1938, 149—160. — Szilágyi Loránd, A magyar királyi tanács első százada, Lt. Közi. 18—19. (1940—41) 157—169. — Holub József, A magyar alkotmánytörténet vázlata, I. k. A legrégibb időktől a mohácsi vészig, Pécs, 1944, 66—70. — Bónis György, Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban, Kolozsvár, é. n. 122—124. — Elekes Lajos, A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig, Bp., 1964, 78. — Stb. — Rokon, illetőleg majdnem azonos szövegezési példákra különösen Szilágyi Loránd imént idézett tanulmánya nyújt példákat. így: 1075: „ceterisque regni mei principibus, quorum consensu et consilio statui..."; 1093: „consilio omnium regni mei primatum..."; 1097: „si sine totius regni consilio factum esset. Quare ... totius regni voluntate..." /. m. 165, 166. o. 37. j. 312 Eckhart Ferenc, A szentkorona-eszme története. Bp., 1941, 69. — Joseph Holub, La Representation politique en Hongrie au Moyen Age, X

e Congrés International des Sciences Historiques Romé 1955. Études présentées ä la Commission Internationale pour í'histoire des assemblées d'états, XVIII, Louvain—Paris, 1958, 84: „Qu'était ce regnuml ... aux XI

C

—XIl

e siécles, il désignait les notables qui conseillaient le roi dans la gestion de ses affaires." — U. itt a 3. j.-ben idéz egy 1121-es oklevelet: „in conspectu totius regni dicens hanc sententiam stabilivit." — (Megjegyezzük, hogy ez a „totum regnum" szókapcsolat elsősorban egyes szám genitivusban fordul elő.) —- Molnár Erik, A magyar társadalom története az Őskortól az Árpád-korig, Bp., 1949

2

, 313: „A regnum szűkebb értelemben a király személyi hatalma alatt álló urakat, tehát az uralkodó osztályt jelentette." — Vö. még a főuraknak a „regnum"-mai való azonosítására Hartmut Hoffmann, Die Unveräusserlichkeit der Kronrechte im Mittelalter, Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters 20 (1964) 398. — Ld. még Georg von Below, Der deutsche Staat des Mittelalters. Ein Grundriss der deutschen Verfassungsgeschichte, I. Bd., Die allgemeinen Fragen, Leipzig, 1914, 184. — Peter Classen, Das Wormser Konkordat in der deutschen Verfassungsgeschichte, (Vorträge und Forschungen Bd. XVII. Investiturstreit und Reichsverfassung, Sigmaringen, 1973,) 455. o. 182. j. kérdésesnek tartja azonban az előbbi szerzők által felhasznált adat ilyetén értelmezésének jogosultságát. Classen különösen az alább idézendő nézettel szemben foglal állást, de érvei nézetem szerint még jobb megalapozásra szorulnak. Heinrich Büttner, Erzbischof Adalbert von Mainz, die Kurie und das Reich in den Jahren 1118 bis 1122, Vorträge und Forschungen imént id. kötete, 404. o.

: „zugleich wird in dieser Abmachung von Würzburg zum ersten Mal sehr klar die Unterscheidung getrofffen zwischen imperátor auf der einen und regnum auf der anderen Seite, wobei regnum identifiziert wird mit den principes, so dass beide als gleichberechtigte Partner in der conventio gegenübertreten." — Ugyanúgy, mint Büttner értelmezi G. Koch i. m. 16—17. 213 Fritz Kern, Gottesgnadentum und Widerstandsrecht im früheren Mittelalter. Zur Entwicklungsgeschichte der Monarchie, (Mittelalterliche Studien Bd. I. Heft 2,) Leipzig, 1914, 150—152, 317—338. — Friedrich August Freiherr von der Heydte, Die Geburtsstunde des souveränen Staates. Ein Beitrag zur Geschichte des Völkerrechts, der allgemeinen Staatslehre und des politischen Denkens, Regensburg, 1952, 356—361. — Yves M. J. Congar, Quod ornnes tangit, ab omnibus tractari et approbari debet, Revue historique de droit francais et étranger, 4

me Serie, 36 Année, 1958, 222— 224. — Krause i. m. 70—73. — Karl Bosl, Frühformen der Gesellschaft im mittelalterlichen Europa. Ausgewählte Beiträge zu einer Strukturanalyse der mittelalterlichen Welt, München

—Wien, 1964, 138, 142—143. — Uő., Die Gesellschaft in der Geschichte des Mittelalters, 2, erweiterte Auflage, Göttingen, é. n., 41. — Uő., Stände und Territorialstaat in Bayern im 14. Jahrhundert, Vorträge... 6*