Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 81 által „írt" okleveleiben.

192 Becen viszont Sudas kápolnaispánsága idején bizonyos mértékben igyekszik az oklevélrészek sorrendjében valami szabályszerűséget tartani, így keltezéssel fejezi be az oklevelet, vagy legalább is a dispositio utánra helyezi.

193 Vido alatt 1171—1172-ben már változtat ezen Becén: kétszer az invocatio utánra teszi, és csak kétszer fejezi be vele az oklevelet.

194 Barnabásnál egyetlen szabályszerűséget találunk: amennyiben használt promulgatio-t, ez valamennyi általa „írt" oklevélben megelőzte az intitulatio-t. II. Géza nem Barnabástól származó okleveleinél már van kivétel,

195 hasonlóképp Becennél.

1915 A továbbiakban néhány a XII. század közepi oklevelek „íróira" jellemző kifejezéssel foglalkozunk. Először azt az alkotmányjogilag sem érdektelen kérdést vizsgáljuk meg, hogy van-e nyoma az oklevelek kiállításánál a főpapok és főurak beleegyezésének, és ha igen, ezt milyen kifejezéssel fogalmazták meg az egyes oklevélírók. Az adatok a következők. 1137-ben János nótárius pecsételte meg II. Béla adománylevelét a pannonhalmi apátság számára. Az uralkodó adományát az egész ország (totum regnum) akaratából és tanácsából erősítette meg.

197 Színes asszony 1146. évi végrendelete említi az ország előkelőinek (primates) „commune consilium"-ját, mint amely II. Géza királynak javaslatot tesz.

198 Egy ilyen, de még II. Béla-kori „commune consilium"-ról olvasunk Márton ispán 1141—1146 között kelt végrendeletében. Sem itt, sem Színesnél nincs kitéve a jegyző neve.

199 A következő három oklevelet már Barnabás nótárius „írta". 1148-ban II. Géza az egész ország (totum regnum) beleegyezésével (consensus) adományozta meg a budai káptalant. A sanctio az adomány ellen fellépőket „regis ac regni tocius reus"-nak nyilvánítja.

200 1151 táján a király és az egész ország (totum regnum) tanácskozásáról olvasunk az osztrák herceggel.

201 1152-ben Margit asszony végrendeletét írta Barnabás, és pecsételte Miklós. Noha a király nótáriusa „írta", és máig fennmaradt a megerősítő királyi pecsét, a sanctio pedig az „ira regis"-szel fenyegeti meg a — különben a pannonhalmi apátság javára szóló — adomány megsértőit, a szövegezésből — talán elnézésből — kimaradt az uralkodó jóváhagyásának feltüntetése, ezzel szemben feltüntetik az előkelők (nobiles) beleegyezését.

202 Valószínűleg 1153-ból származik Adalbert végrendelete, amelynek ugyancsak Pannonhalma volt a haszonélvezője. Nem Barnabás, hanem talán maga a szicíliai követségre induló Adalbert — esetleg valamely pannonhalmi barát — fogalmazta. Mint követ, Adalbert bizonyára tudott latinul. A követséget a király parancsára (iussu) és az ország főembereinek elhatározására (regni 192 Pl. két 1166-os oklevélben. Mindkettő invocatio-val kezdődik, az egyikben utána következik a kelet: RA 112, a másikban azzal fejeződik be az oklevél. RA 111. 193 RA 101, 105, 107, 108. 194 Invocatio után: RA 116, 120. — Oklevél végén: 117, 123. Utóbbi hamis. 195 RA 73, 77, 82, 90, 93. Utóbbi hamis. — Nem Barnabás által írt kivétel: pl. 76. 196 Megelőzi az intulatio-t: RA 101, 106, 107, 108, 110. — Az intitulatio van előbb: 104, 120. 123. Utóbbi hamis. 197 RA 61: „quod ego stabilivi totius regni voluntate et consilio." — Érdekes, hogy az a hamis oklevél, amely ennek felhasználásával készült elhagyta ezt a részt. RA 62. 198 RA 72: „conveni propinquos et amicos meos, huius regni primates, quibus aperiens commune consilium rogavi, ut suggererent dominó nostro regi Geyp..." 199 RA 74: „quod rex Béla inclitus in conventu Strigoniensi, ubi filio suo Ladislao communi regni consilio Boznensem ducatum dedit..." 200 RA 77: „tocius regni mei consensu pro peticione Micu eiusdem loci prepositi... eidem ecclesie regié maiestatis auctoritate condonare curavi." 201 RA 80: „colloquii causa regis ac tocius regni cum duce Austrie habita est." 202 RA 82: „eas deo adiuvanteet coram omnium nobilium consentientibus scilicet Martirio archiepiscopo, Belos bano, Apa comite, Heidrico curiali comite sic ordinavi..."