Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

74 Kubinyi András helyette a „Patrimonium" szót alkalmazta.

119 Hogy mennyire nem szerette Becen ezt a szót, az kitűnik a Gottfried és Albert hospesek javára kiadott és Becent scriba-ként megnevező 1171-es ítéletlevélből. Ebben felhasználta a destinatariusoknak 1156 körül II. Géza által kiadott és Barnabás nótáriust említő adománylevélnek a szövegét, azonban kihagyja az ott leírt „hereditas" szót,

120 Arenga elég ritka, viszont a kevés ránkmaradt is megoszlik a nótáriusokat említő és nem említő oklevelek között.

121 Témánk szempontjából egy arenga csoport a legérdekesebb. 1148-ban a budai káptalan számára kiadott és Barnabás nótáriust említő oklevél invocatio után arenga-val kezdődik, amelyet azonban nem fejez be, hanem átcsap a promulgatio-ba.

122 Barnabás U56 körül a Gottfried és Albert világi destinatariusok számára kiadott adománylevelet ugyanezzel kezdte, de most már be is fejezte.

123 Ez az arenga úgy látszik ismert maradt a kancelláriában, mert amikor 1164-ben Becen nótárius Miske fia István végrendeletét, amely főképp a veszprémi káptalan javára szólt, „leírta", ugyanennek a második felét használta fel.

124 Ahhoz az arenga típushoz tartozik különben, amelyet Fichtenau „Schriftlichkeit im Dienste der memoria" nevez.

125 A promulgatiok listáját — azonban csupán a Szentpétery által hitelesnek vett oklevelekét — Heilig és Szilágyi is összeállította. Utóbbi arra is rámutatott, hogy II. István okleveleiből teljességgel hiányzik a promulgatio, de II. Bélánál és II. Gézánál sem általános.

126 Ezt a nézetet kissé finomíthatjuk. Barnabás mindössze öt oklevélben tette ki, kilencben nem.

127 Teljesen eltér tőle Becen: kilenc oklevelében megtaláljuk, és csak kettőben hiányzik.

128 Többnyire általánosságban tudósítják a jelenlegi és jövőbeni embereket, de gyakori a keresztények, a keresztény hit gyakorlói, a kereszténység stb. kiemelése is.

129 Az egész magyarországi XII. századi anyagtól — ide számíthatjuk az előbb idézett 119 RA 105 : „possessiones meas tam ex patrimonio habitas, quam per servitium acquisitas". Becen által „írt" királyi pecséttel megerősített magánoklevél. 120 1156 körül RA 85: „qui ad vocacionem meam relicta patria sua et hereditate regnum Hungarie sunt honorifice ingressi." — 1171, RA 117: „relicta terra natalis patrie régnante glorioso rege Geysa regnum Hungarie ad vocacionem suam honorabiliter sunt ingressi." — A „honorificus" szó — amely helyett Becen „honorabilis"-t használt, Barnabásra volt jellemző, Heilig i. m. 47—48. — A Barnabás és Becen által használt formulák alapvető különbségét (Barnabásnál szerepel a „iure hereditario", Becennél a „dei gratia", a másiknál nem, ld. ezekre részletesen alább, 344. j.) Bartoniek Emma, Az Árpádok trónöröklési joga, Századok 60 (1926) 809—-812 nem vette észre. Szerinte ezek a kifejezések a primogenitúra erősítését jelentették. Ettől függetlenül, a két jegyző nem azonos szemlélettel fogalmazta az oklevelet, és ez nem tűnt fel Bartonieknek. 121 RA 61, 66, 77, 83, 85, 87, 96, 102, 104, 105, 112. — Vö. Turdiányii. m. 16—20. 122 RA 77: „quoniam generáció preterit, generáció succedit, manifestum sit tam modernis Christiane religioni obedientibus, quam posteris eorum devocionem imitantibus." 123 RA 85 : „Quoniam generáció preterit et generáció succedit, iure igitur ac iuste longa etas patrum precedencium curavit statuta et décréta sua per testamenti descripcionem tam modernorum noticie, quam eciam posterorum consciencie tradere et sic oblivione deffendere." 124 RA 105: „Cum conditio humane nature mirabili detineatur decursu, iure igitur ac iuste longe etas patrum precedentium curavit statuta et décréta sua per testamenti descriptionem tam modernorum notitie, quam etiam posterorum conscience tradere et sic ea ab oblivione defendere." 125 Heinrich Fichtenau, Arenga. Spätantike und Mittelalter im Spiegel von Urkundenformeln, MIÖG XVIII. Ergbd. Graz—Köln, 1957, 131—135. — Vö. még Agnes Kurcz, Arenga und Narratio ungarischer Urkunden des 13. Jahrhunderts, MIÖG 70 (1962) 326—329. — Az eredeti arengakezdet módosítottan bibliai eredetű. Eccles. 1, 4: „Generatio praeterit, et generatio advenit." 126 Heilig i. m. 22—26. — Szilágyi, Az Anonymus-kérdés i. m. 39—41. — Vö. még Turchányi i. m. 21—23. 127 Előfordul: RA 73, 77, 82, 90, 93. Utóbbi hamis. — Nem Barnabás nevét említő II. Géza oklevélben előfordul: RA 71, 72, 74, 76, 83. 128 Hiányzik: RA 105, 116. — Nem Becen-írta oklevélben előfordul: RA 111, 118. 129 A mindenütt gyakori „Christi fi deli bus" típus (RA 59, 123, ez hamis) mellett „Christiane religioni obedientibus" (RA 77), „Christianis" (RA 93), „Christi nomen confitentibus" (RA 110), „Deum timentibus" (RA 83), „divine legi subditis" (RA 90), „sub sanctissimo Christianitatis ritu degentibus" (RA 104), „sancte fidei (ill.: ecclesie) cultoribus" (RA 73, 74), „Christicolis" (RA 120). — Az utóbbi két típust velük majdnem egy időben Csehországban is megtaláljuk: Codex Diplomaticus et Epistolaris regni Bohemiae, ed. Gustavus Friedrich, Tom. I., Pragae, 1904—1912, 155 (fidei cultoribus), 162 (christicolis). Az ilyen jellegű promulgatiok tehát nem számíthatók ritkaságnak. A „Christianitas" fogalomra ld. Kölmeli. m. 581. skk.