Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 75 Heilig-féle összeállításból a XIII. század elejét is — különbözik azonban a Becen által „írt" okleveleknek közel fele. Ő ugyanis előszeretettel emelte ki a magyar király hatalmi területét (ditio) vagy Magyarország „regio"-ját. A Becen által írt oklevelek egy része tehát nem vonatkozik általában az emberiségre, vagy ezt kissé szűkítve a kereszténységre, hanem kizárólag a magyar király országára.

130 Bár mindkét szó, a ditio és a regio is ismert a kortársak előtt, ebben a vonatkozásban azonban ritka.

131 Megjegyezzük, hogy Becen két első, a „ditio regis Hungarie"-t említő oklevele III. István saját nevében lett kiállítva, azaz ebben az esetben rex Hungarie alatt nem csak az épp uralkodót, hanem általában Magyarország királyát kell érteni. A formularis oklevélrészek közül a sanctio úgy látszik, hogy elsősorban a nótáriusokat említő oklevelek sajátossága volt. II. Géza oklevelei közül a Barnabást említő 10 hiteles és négy hamis oklevélből csak egy-egy hiteles

132 és hamis 133 nem tartalmaz sanctiót, míg a nem tőle származó hat hiteles és három hamisból két hitelesben

134 és két hamisban

135 találjuk meg. Ugyancsak alkalmazott sanctiót IV. István Hugó nevű nótáriusa,

136 valamint a hamisított István kancellár-féle oklevél III. István alatt.

137 Becen 11 oklevele közül csak kettőben nem találunk.

138 A nótáriusokat nem említő III. István oklevelek esetében körülbelül fele-fele az arány.

139 Még érdekesebb eredményeket kapunk, ha a sanctio-ban előforduló „anathema" vagy „anathematizare" szavakat vizsgáljuk meg. Tizenöt oklevélben fordulnak elő és kettő kivételével Barnabás vagy Becen nevét említik,

140 tehát ezt elsősorban a „kancellária" jellemzőjének tarthatjuk. Itt azonban meg kell állnunk. Más értelemben használja az „anathema" kifejezést Barnabás és megint másban Becen. Az előbbi ugyanis egyházi fenyítékként 130 RA 101 (1162): „notum sit omnibus hominibus sub dicione regis Hungarie existentibus tarn presentibus, quam futuris." — 107 (1165): „notum sit omnibus principibus sub dicione regis Hungarie existentibus tarn modernis, quam posteris". — Mindkettőt Sudas pecsételte. — 117(1171): „pateat omnibus tam modernis, quam posteris sub dicione regis Hungarie existentibus." — 120 (1172) „regionis Ungarie Christicolis tam presentibus, quam futuris, pronis ad virtutem nunciat salutem, itaque volo vestram non ignorare Christianitatis multitudinem." Ezt keveri a Christianitas-típussal. A két utóbbit Vido pecsételte. 131 Párhuzamba állítható Rahewinnál: Gesta Frederici III, 7: „regnum nostrum et quicquid ubique nostre ditioni subicitur vobis exponimus." (Id. kiadás 406). — Itt tehát valamivel megkülönbözteti a királyságtól, és nyilván ugyanígy kell értelmezni Becennél is: azaz a mindenkori magyar király hatalma alá tartozó emberek. — Más analógiák pl.: Urkundenbuch der Babenberger in Österreich, I. Bd. von H. Fichtenau und E. Zöllner, Wien, 1950, 342, 357. (ditio és regio szavak a mutatóban. Az osztrák analógiát a szomszédság miatt idéztük.) —• Különben talán nem véletlen az sem, hogy a „ditio" szó a fenti értelemben több ízben előfordul a bibliában. Genes. 37, 8; Esth, 13, 2, 9; Dan. 2, 38. 132 RA 81. — Van: 73, 77, 78, 80, 82, 84, 85, 87, 90. 133 RA 93. — Van: 91, 92, 94. 134 RA 72, 86. — Nincs: 74, 76, 79, 83. 138 RA 70, 71.—Nincs: 69. 136 RA 102. 137 RA 103. 138 RA 105, 120. —Van: 101, 104, 106, 107, 108, 110, 116, 117, 123. 139 Van: RA 111. 112. — Hiányzik: 113, 118, 119. Kettő gyanús. 140 „Anathema sit": RA 82,85,123. — „Sub anathemate sit": 117. — „Anathemati subiaceat": 73, 84, 104, 110. — „Sub anathemate tradatur": 94. —„Sub anathematis gladio feriatur": 108. — „Anathematis feriatur exterminio": 77. — „Anathematizetur": 90. — „Anathematizamus": 107. — A 104, 107, 108. 110, 117, 123 Becen (utóbbi hamis), a többi Barnabás oklevele. (94 hamis.) — Nótárius nincs említve: „anathematis sententia feriatur": 111, és „anathematizatus existat": 71. (Ez utóbbi hamis.) — A korszak egyik nem királyi, hanem esztergomi érseki pecséttel megerősített magánoklevele, Euzidinus 1156. évi adománylevele a „perpetue anathemati subiaceat" formulát alkalmazza. CodSlov. I. k. 80. — Ez erősen rokonítható Martirius érsek ugyanebből évből származó, királyi pecséttel megerősített és Barnabás által „írt" oklevelével. RA 84: „anathemati divino perpetualiter subiaceat", ahogy erre Gerics József barátom volt szíves felhívni figyelmemet. — Az Euzidinus-oklevéllel, mint amelyiknek semmi köze sincs a királyi udvarhoz, nem foglalkozom, a két formula hasonlósága magyarázható azzal, hogy a magánoklevelet a királyi pecsétes érseki oklevél mintájára az érseki udvarban írták.