Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

70 Kubinyi András Szentpétery által azonos kézzel írtnak tartott oklevelek sem látszanak ugyanattól a kéztől származónak.

76 Újabban Mezey László foglalkozott ezzel a kérdéssel. A régebbi irodalmat, valamint a Barnabás-féle okleveleket nem említi, hanem kizárólag Becennel kapcsolatban veti fel a „scribere" szó értelmezését. Sajnálatos módon a kilenc eredetiben és nem átiratban fennmaradt hiteles Becen-oklevél közül csupán hárommal — azaz kevesebbel, mint Varjú — foglalkozik. Mindhárom corroboratiója azonos típusú („per... notarium ... seribi... precepimus"), azonban ebből is öt eredeti maradt ránk.

77 Mezey először veti fel a „scribere" szó értelmezésénél a paleográfiai jelentését, ami a könyvírás használatát jelenti, és szemben áll a jegyzetelő írással, amit a „notare" ige fejez ki. Ezek szerint Becen maga tisztázta volna le, azaz seripturába tette át a jegyzetelő írással készült fogalmazványt. Ennek lehetőségét kivizsgálandó részletes és alapos paleográfiai elemzésnek vetette alá a három oklevelet, és kétség kívül igazolta, hogy mindhármat más kéz írta. Nem állíthatjuk azonban azt, hogy ezzel csupán megerősítette Varjúnak (általa nem említett és részben ugyanezekre az oklevelekre támaszkodó) és Szentpéterynek az eredményeit, mert felfigyelt arra, hogy a három könyvírásos duktusú oklevelet összeköti a kor kódex írására nem jellemző viszonylag sok rövidítés alkalmazása. Ezek nem a kódexek rövidítési megoldásain iskolázott seriptort mutatják be, hanem a nótát bőven használó nótáriust. „És most jutottunk el Bicén szerepének tisztázásához. A három oklevelet minden kétséget kizáróan nem Bicén tisztázta. De Bicén fogalmazatát tisztázták le utasítása és ellenőrzése szerint a seriptorok, s az ötletes rövidítési megoldások e dictamen tartozékainak tekinthetők. A királyi jegyző tehát fogalmazási és jegyzetelési ismereteivel a leglényegesebb részt vállalta az oklevél létrejöttében, a „seribi fecimus" kifejezés pedig azt jelenti, hogy a jegyző a király parancsára a kiadhatónak ítélt oklevél szövegét, a saját fogalmazatát, a kéznél levő scriptorral lemásoltatta."

78 A kérdés megoldása szempontjából Mezey paleográfiai elemzése feltétlenül jelentős lépés, a corroboratio szövegéből levont következtetés azonban csak akkor lehetne döntő súlyú, ha ez lenne az általános formula. A „seriba regis Becen seripsit", a „perseripta est per Bicenum notarium", vagy a Barnabás esetében előforduló „seripsit", „huius rei seriptor" stb. corroboratiók ezek szerint a tisztázásra vonat76 Szentpétery Okit. 58. — Uo. a 6. j.-ben egyrészt a RA 104 és 110, másrészt a 101 és 105 oklevelek írását tartja azonosnak. Mint fenn, a 73. j.-ben láttuk, Varjú Elemér épp a 104 és 110-es oklevelek írásának különbözőségét mutatta ki részletes paleográfiai elemzés segítségével, és ezt Szentpétery két lappal később maga is fenntartás nélkül elfogadta. — Az, hogy a „scribere", „seriptor" stb. kifejezések, mint ahogy azt Varjú és Szentpétery megállapította, a nótárius tevékenységének jelölésénél a dictamen-re vonatkoznak, nem jelenti természetesen azt, hogy ugyanabban az oklevélben nem fordulhatnak elő eredeti, írást jelölő értelmükben is. Vö. pl. RA 84,101, 105 stb. 77 Mezey László, A latin írás magyarországi történetéből, MKvSzl 82 (1966) 212: „Szentpétery kritikai jegyzékében 101, 104 és 107 alatt találjuk azokat az okleveleket, amelyeknek íratását az oklevél szövege szerint a király Bicenre bízta." — Azonban azonos corroboratiójúak még a 105 és 108-as oklevelek is, Id. fenn, 62. j. — A 104 és 107-es okleveleket különben már Varjú is összehasonlította. Ld. fenn, 73. j. 78 Mezey i. m. 212—214. — Mezey Bicen-nek nevezi a nótáriust, ebben Fejérpatakyt követi (Kanc. 28,91.) Varjú Becsen-nek írja (Legenda i. m. 59. o. 1. j.), míg Szentpétery többnyire Becen-nek, (Okit. 57—60.) Marsina szintén. (CodSlov I. k. XXV. o.) — A 11, a nótáriust megnevező oklevél közül hatban Becen, ötben Bicén fordul elő. Ezen kívül helynévben és személynévben Becen elnevezést találunk 1181-ben, Fejérpataky, III. Béla i. m. 29. — A nevet úgy látszik Beszen-nek ejtették. Györffy György, Geographia Historica Hungáriáé tempore stirpis Arpadianae. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I. k. Bp„ 1963. 284.