Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 71 koznának. Sajnos, azonban ezek is különböző kéz írásai.

79 Utoljára a XII. század közepi oklevelek „írásával" Richard Marsina foglalkozott. Mezeyhez hasonlóan ő sem említi Barnabást, csupán Becen esetében mondja, hogy hol scfiptornak, hol nótáriusnak nevezték. Leglényegesebb megállapítása az, hogy minden eredetiben ránk maradt oklevél más kéz írása;

80 ezt saját kutatásaink is megerősítik. Ilyenformán Varjú és Szentpétery nézete, miszerint a „scribere", „scriptor", stb. kifejezések nem az oklevél írására, letisztázására vonatkoznak, teljes mértékben helytáll, nincs azonban.igazolva állításuk második fele: az említett szavak az oklevél fogalmazására vonatkoznak. Mezey paleográfiai megfigyelése a sűrű rövidítésjelek alkalmazásáról legfeljebb azt igazolja, hogy egy fogalmazatot tisztáztak le. Fogalmazatösszehasonlítással az eddigi irodalom alig foglalkozott. II. Géza és III. István okleveleinek a Györffy szerkesztésében készülő Documenta antiquissima-ban történő kiadása előtt ezért meg kellett kísérelnünk ennek a munkának elvégzését. Ehhez felhasználhattuk a bécsi tudós, Konrad Joseph Heilig munkáját, aki II. Géza okleveleivel ilyen vonatkozásban foglalkozott.

81 Az Anonymus-kérdésseí kapcsolatban oklevélösszehasonlítást is végzett Szilágyi Loránd.

82 Horváth János kitűnő könyvének az oklevelek stílusával foglalkozó fejezete viszont korszakunkat alig érinti.

83 Az alábbiakban helyhiány miatt is inkább néhány kiragadott, jellemző példával, elsősorban formularis kifejezéssel fogunk foglalkozni. Ismertetni fogjuk azokat az oklevélrészeket, amelyek a nótárius tevékenységének felismeréséhez hozzásegíthetnek bennünket, utána pedig néhány egyéb, jellemző kifejezést említünk. Az invocatio hiánya vagy megléte, szövegezése sajnos nem nyújt alkalmat semmiféle következtetésre, és így ezzel nem foglalkozunk.

84 Már fentebb utaltunk arra, hogy az ítéletlevelekben hiányzik az intitulatio, a magánintézkedéseket tartalmazó királyi pecsétes oklevelek pedig — III. István néhány oklevelét leszámítva — az intézkedő magánszemély intitulatióját viselik.

85 II. Béla alatt a királyi cím — amennyiben ki van téve — Magyarország, Horvátország és Dalmácia királyát jelöli.

86 II. Géza címeihez hozzájárul még Ráma királya,

8

' azonban Ungarie vagy Hungarie rex-nek nevezi magát pusztán kétszer,

88 ugyancsak puszta Hungarorum vagy Pannoniorum 79 Ld. az id. corroboratio-kat fenn, 36—42, 65—66. j. 80 CodSlov I. k. XXV. o.: „Nomina personarum, quae Chartas exaraverant directe destinari prorsus non possunt, quod ea de causa potissime comprehendi potest, quia in chartis Hungaricis nomina scribarum non apparebant, nee unus solus casus temporibus Stephani III., quando Becen tum nótárius, tum verő scriptor commemoratur, de ulla tali re nos edocet, quoniam unumquodque e numero autographorum hucusque servatorum alia manu scriptum est." 81 Heilig i. m. 1—61, különösen 22—34, 43—57. — Sajnos, Heilig egyrészt nem közölte teljes bizonyító anyagát, másrészt abban az igyekezetében, hogy Barnabás nótáriussal azonosítsa a névtelen krónikaírót, túlzottan merész következtetéseket hozott ki, és ez munkájának egészével szemben szkeptikussá tette a magyar történettudományt. — Vö. pl. Heilig kritikájára: Domanovszky Sándor, Anonymus és a II. Géza korabeli Gesta, Századok 67 (1933) 38—54., 163—184. 82 Szilágyi Loránd, Az Anonymus-kérdés revíziója, Századok 71 (1937) 1—54, 136—202. 83 Horváth János, Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílusproblémái, Bp., 1954, 88—90. — Lényege: a királyi kancelláriában ebben az időben nem törekednek költői színezetű stílusra. 84 Invocatio symbolica (kereszt): RA 74, 81, 82, 86, 111, 116. — Invocatio verbális: RA 59, 62, 63, 64, 72, 76, 77, 78, 84, 86, 87, 91, 92, 93, 94, 103, 106, 111, 112, 116, 117, 120. — Vö. még Turchányii. m. 7—9. 85 Ld. fenn 11 és 15. j. — Turchányi i. m. 9—14. 86 RA 60, 61, 62, 66. (Csaka 61 hiteles!) —- Két hamis, illetőleg interpolált intitulatióban Ráma is hozzájárul. 59 (ld, rá: CodSlov. I. k. 71—72.), 64. 87 RA 68, 70, 79, 83, 86, 91, 92, 95, 96. — Ezekből hamis: 70, 91, 92. Egyedül e két utóbbi, hamis oklevél kelt állítólag Barnabástól! — Egy gyanús oklevél Rámát nem említi, csak Magyarországot, Horvátországot és Dalmáciát. RA 69.