Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 65 A II. Géza-kori rendszert ugyanis közvetlen utódai változatlanul megtartották. IV. István ellenkirály egyetlen fennmaradt oklevele 1163-ban az 1148-as oklevélhez hasonló módon adja meg a nótárius és a kápolna elöljárójának nevét.

43 A törvényes uralkodó III. István idejében az apja korában megismert rendszer általánosabbá vált. Aránylag jóval több oklevél adja meg a kiállításukért felelős személyek neveit, és ezek az adatok is egységesebbek a korábbiaknál. Csak három hiteles

44 és két gyanús

45 oklevélben nem olvassuk a pecsételő, illetőleg „író" személyek neveit, ezzel szemben megtaláljuk tíz hiteles és két hamis, de talán eredetire visszamenő oklevélben. A tizenkét oklevél közül tizenegy Becen nótárius nevét említi. Négyet ő,

46 hatot az udvari kápolna vezetője, először Sudas,

47 majd Vido,

48 egyet pedig egy bizonyos Cornelíius kancellár pecsételt.

49 A kancellár említése problémákat vet fel. Annyi nyilvánvaló, hogy a pecsételést kancellári feladatkörnek tekintették, amit az 1138-as oklevél, amely Woth fia Jánost kancellárnak nevezi, pontosan igazol.

50 János azonban tulajdonképpen az oklevél „írásáért" felelős jegyző volt, éppúgy mint utóda Barnabás, akit nyilván ugyancsak a pecsételéssel kapcsolatban neveztek olykor kancellárnak,

51 amennyiben az őt így említő hamisítványoknak hitelt adhatunk. A Barnabást kancellárként említő feltehetően hamis dalmáciai oklevelekhez hasonlóan fordul kancellár elő III. István tizenkettedik az oklevélért felelős személyt megnevező kiadványában is. Ez is dalmáciai „Empfänger" számára kiadott, feltehetően hamisított oklevél, amely dátum per manus-formulában István kancellárt, egyben titeli királynéi káplánt tünteti fel.

52 Az oklevél állítólag 1163-ban kelt, azaz akkor, amikor III. István IV. István elől menekült, és feltehetően sem Becen, sem a kápolnaispán nem kísérte el. Amenynyiben a hamisításnál eredeti oklevelet használták fel, akkor István „kancellárt" ad hoc az oklevél kiállításával és megpecsételésével megbízott személynek kell tekintenünk, aki címét Barnabás mintájára használta. Cornelíius kancellár azonban nem János és Barnabás notarius-kancellárok utóda volt, hiszen az általa pecsételt oklevél Becen nótáriust nevezi meg scriptornak. Fejérpataky szerint „a II. Béla és II. Gejza idejében előjövő cancellarius és III. Istváné között különbség van. Ott a nótárius az uralkodás vége felé kap cancellarius címet, de végzi ugyanazt, amit előbb tett; III. Istvánnál már a cancellariust a nótáriussal egyidejűleg magasabb állásban levőnek látjuk, ki átveszi a comes capellae tisztét; a nótárius megmarad mindvégig állásában, ír és néha pecsétel is". István kancellár említéséből viszont arra következtet, hogy ez a rendszer már uralkodása elejétől megvolt, tehát a későbbi kancelláriai szervezet első nyomait III. 43 RA 102: „Hugone notario, Thoma magistro capelle, Strigonü hoc privilégium factum est." 44 RA 111,112,118.—Ez utóbbit valószínűleg a pápai legátus szerkesztette, ld. alább. 45 RA 113,119. 46 RA 104, 105, 108, 110. 47 RA 101, 107. 48 RA 116, 117, 120, 123. — Ez utóbbi hamis. 49 RA 106: „Cornelíius cancellarius huius privilegii sigillator, Becen regis nótárius eiusdem privilegii scriptor." 50 Ld. fenn, 17. j. — A kahcellárius első említése II. István egy ismeretlen szövegű oklevelében tűnik fel. (Ld. alább, 55. j.) Szentpétery, Okit. 57. o. 4. j. csak óvatosan használja fel. — A szomszéd Lengyelországban elbeszélő forrásban 1112/13-ban, oklevélben 1147-ben tűnik fel a cancellarius kifejezés. Maria Bielinska, Kanzlei- und Urkundenwesen Polens im 12. und 13. Jahrhundert, MIÖG 80(1972)415. 61 Ld. fenn, 33—34. j. 82 RA 103: „data per manum Stephani cancellarii et domine regine capellani in parochia Tituli."