Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 63 Ezeken kívül csak egy alkalommal fordulnak elő II. Bélánál az oklevél kiállításában résztvevő személyek. Az oklevél ugyan hamis, de nem lehetetlen, hogy eredeti felhasználásával készült. Az uralkodó állítólag Gergely királyi káplán által íratta és pecsételtette meg, míg az oklevél végén „datum per manus" formulában egy bizonyos Gotselm mester neve olvasható.

25 Fejérpatakynak nyilván igaza van, amikor Gotselm szerepét az oklevél átadásában határozta meg,

26 ebből azonban nem következik, hogy nótárius lett volna.

27 Az oklevélből azonban — mégha Gergely és Gotselm említése egy eredeti oklevélre is menne vissza — nem vonhatunk le a kancelláriára következtetést. A király ugyanis említett káplánját — mint ahogy arra más adat is van —

2S vizsgálat tartására és iktatás elvégzésére küldte ki. Ennek elvégzése után a nótárius és a pecsét őrének távollétében maga állította ki és pecsételte meg az oklevelet, amelyet aztán Gotselm — feltehetően a kápolna egy másik tagja — adott át a félnek. II. Béla többi oklevele nem említ oklevélírót, vagy pecsételőt. Úgy látszik, hogy II. Béla alatt az oklevelek kiállítása körüli teendőket egy nótáriusnak, ill. kancellárnak címzett és királyi egyházban javadalmat élvező személy kezdte a hatáskörébe vonni, aki mellett azonban a királyi kápolna tagjai is láttak el bizonyos feladatokat az oklevelek körül. II. Géza úgy látszik apja példáját követte. Nála sem említi még minden oklevél a kiállításért felelős személyt. Hat teljes szövegben fennmaradt és kétségtelenül hiteles, három hamis, illetőleg gyanús oklevélben, valamint természetesen a missilisekben nem találjuk ilyennek megnevezését.

29 II. Géza többi 14 oklevele, melyekből négy gyanús, illetve hamis,

30 azonban mind ugyanazt a személyt nevezi meg, Barnabás következő személy címe volt a prépost. Erre épp egy somogyvári adat alapján gondolhatunk: Baumgarten Ferenc, A Saint-Gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal. Diplomatikai tanulmány, Századok 40 (1906) 395. — Ld. a praepositus ilyen értelmezési lehetőségére pl. Du Cange, Glossarium mediae et infimae latinitatis, VI. k. Niort, 1886, 463. — Lexikon für Theologie und Kirche, VIII. k. Frei bürg, 1963, 810. — Eugen Haberkern und Friedrich Wallach, Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit, Berlin und München, 1964

2

, 498. 25 RA 60: „per eundem predictum Gregorium capellanum nostrum precepimus hoc factum testimonio litterarum commendari et presentem chartám sigilli nostri impressione muniri...", „datum per manus magistri Gotselmi." 26 Fejérpataky, Kane. 23. 27 Ez Jakubovich véleménye, SSrerHung. I. к. 25. 28 Ld. alább, 295—303. j. 29 Hitelesek: RA 72, 74, 76, 79, 83, 86. — Hamis, ill. gyanús: RA 69, 70, 71. — Missilisek: RA 68, 95, 96. — A RA 75. számú oklevelet — Magdolna asszonyét — Kumorovitz i. m. 13—14. alapján nem tartjuk királyi pecséttel megerősítettnek. 30 RA 73, 77, 78, 80, 81, 82, 84, 85, 87, 90. — Hamis, illetve gyanús: RA 91, 92, 93, 94. — A 87. számú oklevelet, valamint a 83-ast is Závodszky Levente, A Héder nemzetség és a küszéni monostor, Turul 31 (1913) 97—106 hamisnak nyilvánította. Utóbbit Szentpétery a RA-ban először indoklás nélkül hitelesnek fogadta el, majd a pótlásokban utalt Závodszky érveire azzal, hogy ezek nem elegendőek az eredeti oklevél valódiságának megdöntésére. (RA I. к. 517. о. pótlás а 83. sz.-hoz.) Az előbbit Závodszky alapján ő is hamisnak nyilvánította. — Ezzel szemben a 87. számú oklevelet a többi Barnabás-féle oklevél diktátumával összehasonlítva Konrád Joseph Heilig, Wer war der Anonyme Notar? Ein Beitrag zur ungarischen Dïplomatik und Historiographie, A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. II. évf. Bp., 1932, 47. о. 56. j. hitelesnek fogadta el. — Hans Wagner, Urkundenfälschung im Burgenland und in den angrenzenden westungarischen Gebieten bis zum Ende der Regierungszeit König Bêlas IV. (Burgenländische Forschungen, Heft 23.) Eisenstadt, 1953, 17—19. egyrészt hitelt ad Heilig összehasonlító módszerének, másrészt Závodszky Heilig által nem taglalt érveit is elég súlyosnak tartja, ezért óvatos álláspontot foglal el. Szerinte lehet, hogy a hamisítvány egy eredeti, Barnabás fogalmazta oklevél alapján keletkezett. — Hamisnak tartja ugyan az oklevelet, de olyannak, amely valódi alappal rendelkezik: Heinz Dopsch, Die Hengstburg, Wildon und die Herkunft der Grafen von Güssing, Südostdeutsche Semesterblätter 20—21 Heft, Winter-