Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

62 Kubinyi András vei állították ki.

13 A királyi pecsétes magánoklevelekkel Kumorovitz részletesen foglalkozott, ezért itt nem térünk ki rájuk.

14 Két alcsoportra oszthatók: egy részüket valószínűleg maguk az érdekeltek szerkesztették, majd királyi pecséttel erősítették meg, a többi készítésében is részt vett a királyi nótárius, noha az oklevelet általában nem a király, hanem az intézkedő magánszemély nevében állították ki. Csak III. István idejében tűnik fel a király nevében kiállított, de magánintézkedést tartalmazó oklevél.

15 I. Az oklevelek kiállításában résztvevő személyek . II. Béla csekély számban fennmaradt okleveleinek körülbelül a fele említi olyan személyek neveit, akik az oklevél kiállításáért felelősek voltak. Egy hiteles, 1135-ben kelt oklevél említi Tybus fia János királyi nótáriust, mint aki az oklevelet megpecsételte. János nótárius — de apja nevének említése nélkül — szerepel egy hiteles 1137. évi, valamint két hamis, 1137-ből, illetve 1138-ból származó oklevélben, ugyancsak pecsételőként.

16 Egy másik, hiteles 1138. évi oklevelet, amelynek scriptora Egyed, László herceg káplánja volt, Woth fia János „kancellár" pecsételt.

17 Ez utóbbi János feltétlenül azonos azzal az Ottó fia Jánossal, aki 1132-ben Borics trónkövetelő betörése idején mint királyi nótárius és „Symigiensis prepositus" a király jelenlétében a „principes et milites" Sajó menti tanácskozásánál jelentős szerepet játszott.

18 Tybus fia Jánost és Ottó (Woth) fia Jánost többen két különböző személynek tartották

19

, ezzel szemben Fejérpataky

20 és Szentpétery

21 azonosította őket és a Tybust elírásnak tekintették. Bár — mivel az oklevelek csak későbbi átírásokból ismeretesek — a kérdés nem dönthető el, valószínűbbnek látszik az utóbbi érvelés.

22 Amennyiben két János nevű nótárius lett volna egy időben (Ottó fia 1132—1138-ig, Tybus fia 1135-ben), akkor nem szerepelt volna olykor János apja neve nélkül. Problematikus még a nótárius „Symigiensis prepositus" címe, hiszen Somogy nem prépostság, hanem bencés apátság volt. Ezért Karácsonyi dömösi prépostnak tartotta, és a „Symigiensis" formát elírásnak vette. Nézete azonban nem bizonyítható.

23 Lehetséges, hogy Csóka feltevése helytállóbb: János nótárius a pannonhalmi apátság somogyi javainak kormányzója volt.

24 Mindenesetre jelentősebb javadalommal kellett rendelkeznie. „Kancellári" címére még visszatérünk. 13 Vö. Szentpétery, Okit. 47—48. — Alig egy-két nem királyi pecséttel megerősített oklevél maradt ránk, ld. rájuk: Kumorovitz i. m. 13—14. 14 Kumorovitz i. m. 1—27. 15 Uo. 11—12. 16 RA 59, 61, 62, 66. — A korszakunkra eső corroboratiö-kat minden lényeges értékelés nélkül összeállította Turchányi Tihamér, XI. és XII. századbeli Magyar (így) királyi oklevelek alkotó részeinek formulái. Oklevéltan! tanulmány. Temesvár, 1903, 27—28 is. 17 RA 63: „cancellarius, qui hoc privilégium regio consignavit sigillo, Iohannes filius Woth fűit, scriptor autem privilegii huius Egidius, capellanus Ladizlay ducis fűit." 18 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum, (továbbiakban: SSrerHung.) edendi operi praefuit Emericus Szentpétery, Vol. I. Bp., 1937, 450. — Pauler Gyula, A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt, Bp., I. k.

2 1889, 242—243. 19 így Pauler i. m. I. k. 478. 20 Fejérpataky, Kanc. 90. 21 Szentpétery, Okit. 57. o. 3. j. 22 Csóka J. Lajos, A latin nyelvű történeti irodalom alakulása Magyarországon a XI—

XIV. században, (Irodalomtörténeti Könyvtár 20.) Bp., 1967, 479 újból a Pauler-féle nézethez közelít. 23 Karácsonyi János, A megvakított Álmos herceg krónikása, Századok 62 (1928) 589—591. 24 Csóka i. m, 480. — Másik lehetőség, hogy a somogyvári apátságban eredetileg az apát után