Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Manolescu, Radu: A latin írás a középkori Havasalföldön és Moldvában / 49–57. o.

A LATIN ÍRÁS A KÖZÉPKORI HAVASALFÖLDÖN ÉS MOLDVÁBAN A latin írás és nyelv használata Havasalföldön és Moldvában a szláv nyelvnek a X—

XI. századtól kezdődően egyházi nyelvként való elfogadása, továbbá az ortodox egyház művelődési monopóliuma és végül a dél-dunai szláv országokkal fennállott kulturális kapcsolatok következtében hosszú időn keresztül a cirill írás és a szláv nyelv töltötte be az írott kultúra jelrendszerének és nyelvének szerepét. A cirill írással és a szláv nyelvvel párhuzamosan azonban a belső, de főként a külső szükségletekre — kisebb mértékben ugyan — a latin írást és nyelvet is használták, ami így az írásbeliségben — azt lehet mondani — a cirill és a latin írásrendszer együttéléséhez vezetett.

1 A latin írást és nyelvet Havasalföldre és Moldvába a XIII. századtól kezdődően a városokba betelepült szász, magyar vagy olasz jövevények, valamint az itteni katolikus lakosságot gondozó katolikus klerikusok hozták magukkal. Később miután ezek az elemek itt meggyökeresedtek és beolvadtak, a latin írás és nyelv a fejedelmi kancelláriákban is elterjedt. Belföldi szükségletekre a latin írást és nyelvet a latin műveltségű és katolikus vallású, elsősorban szász, magyar és olasz származású lakosság, a katolikus egyház, néhány felsőbb fokú iskola és a két fejedelmi kancellária használta. így fennmaradtak olyan latin feliratú sírkövek, mint a cimpulungi Laurentiu ispáné 1300-ból vagy számos más baiai és suceavai lakosé a XV—

XVII. századból.

2 Egyes al-dunai városokban (mint Vicina, Chilia, Cetatea Alba), ahol a XIII— XV. században olasz és különösen genovai kereskedők telepedtek le, több közjegyző tevékenykedett, akik különféle, a kereskedelem lebonyolítására szolgáló okmányt adtak ki, melyeket a közjegyzői könyvekbe is bejegyeztek. E könyvek közül fennmaradt például az Antonio di Podenzolo genovai közjegyző által Chiliában vezetett könyv.

3 1 D. Ciurea: Le scritture latiné nei paesi romeni, in „Ephemeris Dacoromana, IX (1940), pp. 181—241; S. Jakó, R. Manolescu: Scrierea latina ín evul mediu (A latin írás a középkorban), Bucuresti, 1971., pp. 134—137, 143, 147—148., 152.; R. Manolescu: Scrierea latina in Moldova si Jara Romäneascä in evul mediu (A latin írás a középkorban Moldvában és a Havasalföldön) in „Revista arhivelor", IX (1966) 2. sz. pp. 67—82. 2 E. Läzärescu: Despre piatra de mormint a comitelui Laurentiu §i citeva probleme arheologice in legatura cu ea (Laurentiu ispán sírkövéről és az azzal kapcsolatos néhány archeológiai problémáról) in„Studisjcercetárideistoriaarteii," 1957,1—2. sz., pp. 109—127; N. Iorga: Pietrele mormintale ale sasüor din Baia (A baiai szászok sírkövei) in „Buletinul Comisiei Monumentelor Istorice", 1931. pp. 1—6.; „Studii §i cercetari de istorie veche", 1955., 2>—A. sz. pp. 783—787. 3 O. Iliescu: Notes sur l'apport roumain au ravitaillement de Byzance d'aprés une source inédite du XIV-e siécle, in „Nouvelles études d'histoire, vol. III. Publiées ä Foccasion du XH-e Congrés des Sciences Historiques, Vienne, 1965, Bucuresti, 1965", pp. 105—116.