Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh és Morvaországban 257 11. Z Cachtic [de Cachtic (?)] Nagy: nem említi a cseh forr.: ZDO II. 314. p.: 1540. „Bartos z Cachtic". (Az előnév minden valószínűség szerint a Trencsén járásban levő Cachtice = Csejte község alapján.) 1512 körül Michal z Cachtic megszerezte a Velky Ofechov birtokot (Gottwaldov járás), amelynek tulajdonosai aztán, fivérei, Bertalan és György lettek. A birtokot azonban 1526 körül eladták (int. 1540).

1 1 ZDO II. 207, 314. p.; Hosák 426. p.; Családra vonatkozó adatokat közöl még Pilnácek 11, 530. p.; Macűrek— Rejnuä 18. p. 12. Dercsényi Nagy: Dercsényi (Dercsényi) * A Dercsényi család a XIX. sz. közepén telepedett le Csehországban, ahol megszerezte a Dőlni Pocernice birtokot (Kelet-Prága járás); a birtok tulajdonosnője Dercsényi Erzsébet volt, majd később fia, Béla

1 Utána pedig az ő fia, akit ugyancsak Bélának neveztek, lett az örökös, aki ezt a birtokot egészen a 20-as években végrehajtott földreformig kezében tartotta.

2

1915-ben Dercsényi Béla feleségül vette Mária Vratislavovát, aki a Kolodéje n. Luznici birtok (íeské Budéjovice járás) tulajdonosa volt, s ezt a birtokot a család egészen 1945-ig megtartotta.

3 1 E. Jonák: Der land- und lehen-täfliche Grundbesitz im Königreiche Böhmen. Prag, 1865. 42. p. 2 Zprávy Státniho Pozemkového úfadu (Az Állami Földbirtokhivatal jelentései) 1929. 26—27. sz., 552—553. p. 3 R. Lustig — F. SvétniCka: Schematismus des Grossgrundbesitzes in Böhmen. Prag, 1933. 748. p. 13. Dóczy Nagy: Dóczy (Nagy-Lucsei) a cseh forr.: ZDO III. 369. p.: 1602. „Emerik Dóczy z Nátluce" 1594-ben Dóczy Imre elnyerte a morvaországi inkolátust és még ugyanebben az évben KeletMorvaországban megvette Vizovice uradalmat (Gottwaldov járás)

1

. Dóczy Imre halála után az uradalmat fiai, Menyhért, László és Zsigmond örökölték; az uradalmat a legidősebb fivér, Menyhért igazgatta, aki katolikus lévén, a nemesi felkelés idején, 1618—1620-ban, a császár híve maradt; a Vizovice uradalmat éppen ezért el kellett hagynia és oda csak a fehér-hegyi csata után térhetett vissza. 1626 után nem sokkal Dóczy Menyhért fivéreivel közösen megszerezte (int. 1628) Doloplazy birtokot (Prostéjov járás). A fivérek közül utolsónak László halt meg ( + 1660); mivel örökösei nem voltak, a Vizovice és Doloplazy birtokokat nővére, Zsuzsanna (asszonynevén Majtényiné) örökölte*

2 1 Kamenicek III. 98. p.; Hosák 459. p. 2 ZDO III. 510, p.; Hosák 459. p.; J. Cizmáf: Déjiny a paméti mesta Vizovic (Vizovice város története és emlékei). 1933. 58, 59, 63. p.; Moravské korespondence a akta (Morvaországi levelezések és akták ) I. Brno, 1934. 266—267. p. 14. Dudic (Dudich) Nagy: Dudich (Horehoviczi) a cseh forr.: ZDO III. 100. p.: 1579. „Ondfej Dudic z Horehovice". Dudich András 1577-ben nyerte el a morvaországi inkolátust és 1578-ban már meg is vásárolta Észak-Morvaországban Paskov birtokot (Frydek-Mistek járás), melyet 1579-ben azonban már el is adott.

1 1 ZDO III. 100-101. p.; Hosák 707. p.; Kamenicek III. 96. p. 15. Erős de Bethlenfalva Nagy: Erős (Bethlenfalvy) 1891—-1896-ban Erős Béla a Sitbofice nagybirtok egyötödének (Bfeclav járás) tulajdonosa volt.

1 Hosák 271. p.