Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

242 Pokluda, Zdenék gyengült ez a hagyományos bizalmatlanság, illetve ennek néhány eleme: a fejlődésben új tényezők kezdtek feltünedezni. A Podmanick^ családnak Morvaországból való távozása, valamint az a körülmény, hogy a morvaországi nemesség bizonyos része nem értett egészen egyet Vilém z Pernstejna véleményével,

12 hozzájárult ahhoz, hogy a morvaországi nemesség és a magyar feudális társadalom nemesi tagjai között a kapcsolatok fokozatosan kiegyen súlyozottabbakká váltak. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó tény az is, hogy Vilém z Pernstejna egyik fia egy jelentős magyar család lányával kötött házasságot. A Habsburg-uralom első évtizedei, amikor is a cseh—magyar perszonálunió felújítására került sor, a magyarországi nemességnek a cseh országrészek felé való áramlásában nem hoztak jelentősebb változást. A 20-as években I. Ferdinándnak Zápolyai János ellen folytatott harca periférikusán Morvaországot is érintette, de nem hozott ide egyetlen olyan magyar nemest sem, aki itt valamilyen birtokot kapott volna (Burian Schellendorfernek, aki ebben az időben érkezett Morvaországba, a családja maga is nemrég költözött Magyarországra).

13 Bizonyos mozgásra csak a 40-es, 50-es években került sor. Ekkor távoztak el Morvaországból a Sárkány család tagjai, de az újonnan érkezők nagy csoportja is ekkor érkezett Morvaországba. Nyáry Ferenc és Nyáry János mellett, rövid morvaországi tartózkodásuk után mint örökösök a Lóránth család tagjai telepedtek le itt, s a nemesi címerrel frissen kitüntetett Eder Simon és Grenitzer Bálint is ekkor került ide: származásukat tekintve, mind Edert, mind pedig Grenitzert tartós és szoros szálak fűzték a középszlovák bányavárosok (Besztercebánya, Selmecbánya) német polgárságához. Sikeres vállalkozásaik révén meggazdagodva, pénzüket birtokvásárlással igyekeztek átmenteni és biztosítani (s nem is valami kis birtok vásárlásával, ahogy ezt Eder esete is bizonyítja).

14 A többi bevándorolt magyar családtól az Eder és a Grenitzer család nemcsak abban különbözött, hogy polgári származású volt, hanem mindenekelőtt abban, hogy morvaországi letelepedésével a két család megteremtette a morvaországi környezet és a középszlovák bányavárosok közötti intenzív, s a maga nemében sajátos kapcsolatok létrehozásának feltételeit (főleg az Eder család volt az, amely morvaországi letelepedése után is élénk kapcsolatot tartott fenn egykori otthonával).

15 1560 után a cseh területekre bevándorló magyar réteg összetétele teljesen kicserélődött. Az eddig ideköltözött családok tagjai fokozatosan kihaltak; kihalt a Ludányi és az Eder család, Magyarországra költözött vissza a Lóránth család, a feudális tulajdonnal rendelkezők társadalmából eltűntek a Vincze és a Grenitzer család tagjai is. A 60-as évek elején azonban egyúttal erősödik a magyarországi nemességnek a cseh területek irányában történő mozgása. S ez a mozgás most nagyon intenzív volt, viszonylag állandó jelleggel bírt, s utórezgései még a XVII. század első évtizedeiben is fellelhetők. Az újonnan érkezett személyek és családok nemcsak felváltották a korábbról ittmaradt — és ahogy már rá is mutattunk —, fokozatosan kihaló és eltűnő családokat, hanem ez az új bevándorlás a cseh területeken letelepedett magyar családok számának növekedésével is együtt járt. Figyelemre méltó, hogy a cseh területekre való növekvő beözönlés szinte azonnal az 50-es és a 60-as évek fordulóján kezdődik. 12 R, Húrt: Usilováni Jana Zápolského o Moravu a jeho dozvuky (Zápolyai János morvaországi törekvései és azok utóhangja), Sbornik Rodné zemi, Brno, 1958. 83. p. 13 R. Húrt i.m. 86. skl.; /. Pilnácek i.m. 287. p. 14 F. Matéjek i.m. 177. p.; F. Spurn$: Déjiny Rymafovska (A Rymafov vidék története) III., Ostrava, 1961. 5. p. 15 D. Culková-Stuchliková: Morava, Moravské spisy ceské kanceláfe a ceské komory (Morvaország, morva iratok a cseh kancelláriában és a cseh kamarában). Katalógus. Praha, 1962.1417. sz.