Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 241 Az a perszonálunió, amely Jagelló Ulászló és fia, Lajos király személyében a cseh és a magyar korona országait egyetlen uralkodó hatalma alatt egyesítette, a viszonyok megnyugvását és állandósulását hozta magával. Amíg az ezt megelőző időszakban a magyarországi nemesek rohamszerűen, meghatározott, főleg a nyugtalan háborús eseményekre korlátozott időszakokban érkeztek a cseh királyság területére, addig a Jagellók korában ezen a téren alapvető változás következett be. A XV. század végétől, ugyancsak lassú, de többé-kevésbé már mégiscsak állandó bevándorlás válik megfigyelhetővé. Az újonnan érkezettek számára is kizárólag, illetve csaknem kizárólag Morvaország elérése volt a cél. A Csachtic (z Cachtic) család tagjai már a XV. és a XVI. század fordulóján telepedtek le egy kis birtokon: e család Szlovákiából származott és csak röviddel ezelőtt nyerték el a nemesi rangot; Morvaországba Ján z Kunovic szolgálatába állva érkeztek. A Podmanicky családdal kötött családi kapcsolatai révén érkezett Morvaországba Tárczay György is. Ugyanebben az időben az ország északi részén szerzett birtokot az olomouci püspök —Szaniszló — fivére, a mágnás Thurzó György. A Sárkány család tagjai kb. 1520 körül telepedtek le Morvaországban.

10 Az újonnan beköltözőitek többsége azonban még a XVI. sz. első negyedében eltűnt Morvaországból: a Thurzó, a Tárczay család hamar elköltözött, a Cachtic család vagyonának nagy részét elvesztette (a későbbi nemzedékekből még néhányan maradtak Morvaországban, de csak jelentéktelen vagyonnal rendelkeztek), 1520 körül a Podmanicky család második nemzedékének tagjai is elhagyták Morvaországot. A 20-as években már csak a Ludányi, Sárkány és Vincze család maradt. A XVI. sz. első negyedében Morvaországban letelepedett maroknyi magyar nemes az itteni rendi társadalom belső struktúrájára semmiképp sem gyakorolhatott alapvető hatást, főleg a kiterebélyesedett Ludányi család nem, hiszen ez a család a morvaországi környezettel teljesen egybeolvadt. A XV. század légköre azonban még élt: a morva nemesség számos képviselője a magyar nemesség áttelepülése miatti nemtetszését nem is rejtette véka alá. Még mindig erősen érződött a feszültség és bizalmatlanság, amelyet a cseh és a magyar feudális társadalom vezető rétegei Mátyás király korától kezdve kölcsönösen tápláltak egymás iránt, de mindez természetesen már az ezt megelőző hosszú fejlődési korszakban is benne gyökerezik. Egyébként még a XVI. század első két évtizedében is ez az eleven feszültség fedezhető fel a kelet-morvaországi Brumovban letelepedett Podmanicky család örökösen békétlenkedő tagjai miatt. Talán éppen elsősorban ellenük irányult a honi nemesség szélesebb köreinek az elégedetlensége. Az elégedetlen morva nemesek csoportjának nézetét a hazai nemesi társadalom egyik legtekintélyesebb képviselője, Vilém z Pernstejna fejezte ki legpontosabban, amikor a magyar nemességnek Morvaországban való letelepedése ellen foglalt állást; a félelemre való okot elsősorban abban látta, hogy a határ mindkét oldalán birtokkal rendelkező magyar feudális urak veszélyeztethetik az államhatár stabilitását és a morvaországi érdekeket is károsíthatják (éppen a Podmanicky család voltui. az, amely a határ mindkét oldalán — Kelet-Morvaországban és a túlsó oldalon, a Vág völgyében — jelentős birtokokkal rendelkezett); s ez a félelem még csak nem is mondható alaptalannak, mivel a kirobbant határviták ezen a területen gyakoriak és igen élesek voltak.

11 Az idők folyamán azonban fokozatosan mégiscsak 10 /. Macürek—M. Rejnus: Ceské zeraé a Slovensko ve stoleti pfed Bilou horou (A cseh országrészek és Szlovákia a Fehér-hegy előtti században). Praha, 1958.17. és skl.; F. Matéjek: K moravskoslovenskym stykom v dobé rozvitého feudalizmu (Adalék a morva—szlovák kapcsolatokhoz a fejlett feudalizmus időszakában), Historické stúdie, 1956, 168. skl; L. Hosák 94—98. p. 11 Archiv cesky, Praha, 1840, 85—86. p.; /. Macürek — M. Rejnus x.ra. 38. skl.