Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

240 Pokluda, Zdenék is, amely tartós időre telepedett le Morvaországban. A 20-as években Zsigmond hadivállalkozásaiban nagy szerepe volt Ludányi Lászlónak (Ladislav z Ludanic), aki Uherské Hradisté helyőrségének parancsnoka volt. A huszita háborúk végén hozzá­tartozói csakhamar mint Prerov melletti a Rokytnice birtok tulajdonosai jelentek meg Morvaországban. E család első morvaországi nemzedékének genealógiai össze­függései nem egészen világosak; fontos viszont az a tény, hogy Rokytnice tulajdono­sai — Ludányi János és Ignác (Jan a Hynek z Ludanic) fivérek — valamikor 1464 körül már nem használták a „z Rokytnice" előnevet, hanem a „z Ludanic" (Ludányi) előnevet kezdték használni. A család következő nemzedékei aztán tartósan a „z Lu­danic" előnevet használták, hamarosan befogadták őket a morvaországi főnemesség soraiba, s csakhamar beleolvadtak az új környezetbe. A család tagjai fokozatosan jelentős vagyonra tettek szert, sőt a közélet területén is fontos tisztségeket töltöttek be. A XV. század első felében lezajlott heves háborúk időszaka eleven mozgás útját nyitotta meg a morva—magyar határvidéken; kitűnő lehetőségekhez ekkor az a néhány magyar feudális úr jutott, aki katonai képességeit képes volt arra felhasználni, hogy Morvaország területén bizonyos vagyoni (főleg azonban hatalmi) előnyökhöz jusson. Hasonló, bár némileg módosult helyzet alakult ki a XV. század második felében, a cseh—magyar háborúk időszakában. A 70-es évek elején a helyzet ura Corvin Mátyás lett, aki Morvaországnak és a cseh korona néhány más területének urává vált; ekkor azok a nemesi katonák jutottak szóhoz, akik Mátyás hadi akcióiból oroszlánrészt vállaltak magukra. Mátyás hadának nemzetközi jellegét az mutatja legjobban, hogy az uralma alatt újonnan meggazdagodottak nagy része tulajdonképpen nem idegen, külföldi származású volt: az alacsonyabb és magasabb tisztséget viselő katonák és Mátyás közvetlen környezetében levő személyek egész sora a cseh korona országai­ból származott. Ebből kifolyólag a 70-es és a 80-as években a cseh országrészekben bekövetkezett vagyoneltolódások lényegében nem járultak hozzá a magyar feudális elem itteni megerősítéséhez — épp ellenkezőleg: Mátyás idején számos, éppen a cseh területekről származó híve a magyar állam területén tett szert nagy birtokra. Mátyás halálával befejeződött az a kor, amikor az uralkodónak tett katonai szol­gálat és az ennek fejében a meghódított területen felajánlott birtokszolgáltatás remé­nye a vagyongyarapítás vonzó lehetőségét jelentette a nemesség számára. Ettől fogva a magyar nemeseknek ide való érkezése és letelepedése a megszokott módon történt: birtokaikat a cseh állam területén vásárlások vagy családi kapcsolatok révén szerez­ték. Ilyen jellegű letelepedésre jó példát szolgáltat gróf Szentgyörgyi Péter (Petr ze Svatého Jifi) morvaországi letelepedése a XV. század 60-as éveiben. Két házassága révén — jelentős és gazdag morvaországi nemesi családokba nősült — néhány vár és nagy kiterjedésű uradalom birtokosa lett. A XV. sz. végén Morvaországba érkezett magyar nemesek sorát Czobor Imre zárja, aki a 90-es évek végén egy dél-morvaor­szági kisbirtok tulajdonosaként tűnt fel Dél-Morvaországban. A XV. sz. második felében Morvaországba érkezett családok közül hosszabb ideig csak két család maradt itt, míg a többiek viszonylag rövid idő után visszatértek Magyarországra. Podmanicky Balázs és Czobor Imre morvaországi tartózkodása csak rövid lélegzetű volt; a Zápolyaiak, akik vagyonukat a 90-es években Uhersky Brod zálogbirtoklásával tovább növelték, Zápolyai Zápolsky István bán halála után valamennyi morvaországi birtokukat eladták; ugyanebben az időben távozott Morva­országból Corvin János is; és gróf Szentgyörgyi Péter nagy vagyona is a századfor­dulón fokozatosan felmorzsolódott, mivel a nagy eladósodás terhével nem tudott meg­birkózni. A magyar nemességből a XVI. század küszöbén Morvaországban csupán a Ludányi, a Podmaniczky és a Vincze családot találjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents