Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 237 akiknek végül is itt semmilyen birtokra sem sikerült szert tenniök. S végül nem jegyezzük fel azokat az eseteket sem, amikor a letelepült magyar nemes a feudális birtokot a hivatali cím vagy más rang után kapta (püspökök, káptalan magas rangú tisztviselői stb.)- E kereteken belül mindenképpen érdeklődésünk körébe esnek azok a családok, melyeknek hazája (1918 előtt) a történelmi magyar állam területe volt, és csak kivételesen említjük azokat a személyeket és családokat, akik már Magyarországra is máshonnan költöztek — még akkor is, ha a magyar feudális társadalomban jelentős szerepet töltöttek be (pl. Stibor). Az itt vázolt problematikát a XV. század elejétől vizsgáljuk, vagyis attól az időtől kezdve, mikor a nemességnek a közös államhatáron való kétoldalú vándorlása hathatós formában kezdett kibontakozni; tehát amikortól a magyar nemességnek a cseh országrészekben való letelepedése megszakítás nélkül követhető nyomon. Vizsgálatunkat hozzávetőleg a feudális földtulajdon megszűnésének időszakával (1848) zárjuk, de a teljesség kedvéért a későbbi időszakot is figyelemmel kísérjük, mivel a feudális viszonyok felszámolása nem jelentette a nemesség óriási földbirtoktulajdonának automatikus felszámolását is — hiszen a nemességet századunk első évtizedei is birtokain érték. Területileg munkánk Csehország, Morvaország és Szilézia mai csehszlovák részének területére korlátozódik.* A XIV. és a XV. század fordulóján, illetve az ezt megelőző időszakban a cseh és a magyar állam közötti határ — a feudális elemek vándorlását illetően — csaknem passzív övezetnek tűnik. Amíg más szomszédos országokból időről időre idegen feudális urak érkeztek a cseh állam területére azzal a céllal, hogy ott birtokot szerezzenek és tartósan letelepedjenek (már a XIII. században is megfigyelhető egy ilyen mozgás, főleg a német és az osztrák területek irányából), addig a magyar feudális társadalom tagjainak, illetve egy-egy tagjának a cseh országrészekbe való érkezése és letelepedése inkább véletlen és egyedülálló esetnek számított. Ilyen ritka eset azé a nemesé, aki Morvaországban a XIII. század második felében tűnt fel: 1270-ben és 1286-ban is úgy említik, mint „Stephanus Ungarus de Zadek"-et (Sádek Tfebichez közel fekvő vár). Ez a nemes olyan család tagja volt, amely a XIII—

XIV. században Morvaországban már egész sor birtokkal rendelkezett.

3 A XIV. század második felében másik esettel is találkozunk: Kónya Miklós tengermelléki bán özvegye, Katalin, férje halála után, valamikor 1376 körül, Veiké Bilovice és Ladná falvakat örökölte meg.

4 * Az alábbiakban a fordítás során mind a tanulmányban, mind a függelékben a családneveket, minden esetben pontosan abban a formában közöljük, melyben azokat szerző a rendelkezésre álló cseh források alapján cikkében megadta. Ahol pedig mégis a név magyar alakját használjuk, ott az első előfordulás alkalmából zárójelben megadjuk a szerző által használt cseh névformát. A kétségtelenül magyarországi családok esetén az utóneveket minden esetben magyar formára fordítottuk át. (Szerk.) A. Doerr: Der Adel der bömischen Kronländer. Prag, 1900.; /. V. Simák: Pfispévek k vykladu zákona o zachováni jazyka ceského z r. 1615 (Adalék cseh nyelv megőrzését szolgáló 1615. évi törvény magyarázatához), Sbornik véd právnich a státnich, 1912. 173—184. p.; V. Klecanda: Zakupováni cizozemcű v Cechách bez práva obyvatelského (A lakhatósági joggal nem rendelkező külföldiek birtokvásárlásai Csehországban). Casopis archivni skoly, 1926. ;F. Kamenicek: Zemské snémy a sjezdy moravské (A morvaországi ország- és tartománygyűlések) III. Brno, 1905.35—102. p. 3 /. Sebánek—S. Dusková: Studie k ceskému diplomatári (Tanulmány a cseh történelmi okmánytárhoz). Historické stúdie, 1956. 248. p.; L. Hosák: Historickymistopiszemémoravskoslezské (Morvaország-Szilézia történelmi helyrajza). Praha-Brno, 1938. 148. p.; /. Pilnácek: Staromoravsti rodové (Régi morvaországi családok). Viden, 1930. 35. p. 4 „...domina Katherina Relicta quondam nobilis domini Nicolai dicti Konye de Rabenstein Báni Maritimi de Vngaria": Die Landtafel des Markgrafthums Mähren — Olmützer Cuda (1348— 1466). Brunn, 1856. III. 5, 7.