Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

238 Pokluda, Zdenék Természetesen számolni kell azzal, hogy a magyar feudális urak áttelepülése ennél mégis gyakoribb lehetett (némely esetet talán a még néma források rejtenek, s néhányat talán még csak ezután sikerül majd feltárni), ennek ellenre mégis megállapíthatjuk, hogy a Pfemyslek és az első Luxemburgok időszakában a cseh és a magyar nemesi társadalmat az államhatár egymástól még elhatárolta. Ez kétségtelenül annak a ténynek is következménye volt, hogy a két állam kölcsönös kapcsolata tartósan feszült volt, s a saját dinasztiájához szorosan kapcsolódó magyar, illetve cseh nemesség ebben az időben még nem törekedett kölcsönös, élénkebb kapcsolatok kiépítésére. Ebben természetesen szerepe volt annak a körülménynek is, hogy a középkori államok feudális társadalma zárt egységet alkotott. A helyzet fokozatos változásának bizonyos előfeltételét az a néhány új fejlődési tényező jelentette, amely a XIV. századvégétől érvényesült: az a körülmény, hogy az uralkodó cseh dinasztia tagja — Luxemburgi Zsigmond — lett a magyar király. Ezáltal mindkét állam feudális elemei számára lehetőség nyílt szorosabb kölcsönös kapcsolatok kialakításához (Zsigmond hadivállalkozásaiban pl. mindkét állam nemesei részt vettek). Az újonnan kialakult kontaktus azonban — néhány kivételtől eltekintve — ebben az időben még nem haladta meg a Luxemburgi-dinasztia tagjai által szervezett ideiglenes akciók kereteit. Ebben az időben megint találkozunk azzal, hogy cseh-morva területen birtok került egy magyar úr kezébe: a

XIV. századvégén gróf Szentgyörgyi Tamás (Tomas ze Svatého Jiri) zálogtulajdonba kapta a dél-morvaországi Hodonin és Brumov várát.

5 Ez a vagyonszerzési forma azonban teljesen nyilvánvalóan kivételesnek és ideiglenesnek bizonyult, mivel több ehhez hasonló esettel itt ebben az időben már nem találkozunk. A kölcsönös rokoni kapcsolatok fejlődésére igen jellemző példa Hynek nyitrai püspök hagyatékának esete. A püspök minden kétséget kizáróan morvaországi származású volt, ahol hozzátartozói is éltek, s ahol ő maga 1413-ban megvásárolta az Uherské Hradisté közelében fekvő Kunovice birtokot. Ezt a birtokot Hynek morvaországi rokonaira hagyományozta, de rajtuk kívül mint az örökség várományosait magyarországi rokonait is megemlítette. S habár igaz, hogy a magyarországi örökösök ebből a vagyonból végül semmit sem kaptak, ebből az esetből mégis világos, hogy ebben az időben a két államhatár mentén már szoros rokoni kapcsolatok alakultak ki, s ezek reális alapot nyújtottak egyének és családok a szomszédos területek irányába történő élénkebb mozgásához.

6 Az utolsó Luxemburgok uralkodása idején mind a cseh, mind pedig a magyar állam területén kialakultak azok az alapvető feltételek, amelyek a két ország feudális rétegei közötti kölcsönös kapcsolatok kedvezőbb fejlődését segítették elő. Az eddig csak fokozatosan alakuló kapcsolatok sokkal gyorsabb és mélyebb kibontakoztatását, vagyis a kapcsolatfejlődés lehetőségében a tényleges fordulatot a huszita forradalmi mozgalom időszaka jelentette. A huszita forradalom elemi erejű kirobbanása egész Közép-Európa fejlődésére rendkívüli hatást gyakorolt; a néptömegek különböző rétegeit mozgatta meg, új irányt vett az egyének és egyes társadalmi csoportok közötti kapcsolatok alakulása és fejlődése. Az intenzív és hosszan tartó háborús, katonai akciók természetesen mozgásba hozták a cseh és a magyar feudális elemeket is; a katonaságnak mindkét irányban, a cseh—magyar határon át való gyakori vonulásai 5 Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár I. Budapest, 1951. 5906. sz.; /. Macürek: Novy vyzkum bohemik v budapest'skych archivech (A bohemikák új kutatása budapesti levéltárakban). Casopis Matice Moravské, 1951. 30. p. 6 B. Varsik: Slovenské listy a listiny z XV. a XVI. storocia (A XV. és XVI. századi szlovákiai levelek és oklevelek). Bratislava, 1956. 21—22. p.; L. Hosák i. m. (Historicky mistopis) 413, p.