Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

24 Ember Győző és a levéltár viszonyainak leginkább megfelelő alapját a magyar történetnek főkorszakai képezik." A Levéltár jövőbeli szervezetét így gondolta el: „Igazgatóság I. Diplomatikai osztály Feladata: a mohácsi vész előtti oklevelek és iratoknak összeszedése, rendezése, megőrzése, szakszerű kezelése, és idővel palaeographiai és diplomatikai előadásoknak tartása oly ifjak számára, kik magukat a levéltári szolgálatra gyakorlatilag előkészíteni óhajtják (levéltári iskola, mint Olaszhonban és Müchenben létezik). II. Történelmi osztályFeladata: az 1526—1723 közti magyarországi iratokat, az erdélyiek és későbbi korbeliek közül pedig a tisztán történeti becsűeket, mint p.o. az 1848/49-i forradalomra vonatkozókat, kikeresni, rendezni, kezelni stb. III. Erdélyi osztály Feladata: Erdély újabb iratait, amennyiben a II. osztályba nem tartoznak, 1540, főképp pedig az erdélyi főkormányszéknek felállításától kezdve a legújabb időkig kezelni, rendezni akképp, hogy az egy tárgyra vonatkozó iratok lehetőleg együtt legyenek. IV. Magyarországi osztály Feladata: a magyar helytartótanácsi, curiai, kancelláriai és kincstári, nemkülönben a megérkező fiumei levéltárak összes, illetve 1723 óta való iratait kezelni, rendezni, összesíteni akkép, hogy ami egy tárgyra vonatkozik, lehetőleg együtt legyen. Nagy terjedelménél foga némely alosztályokra kell majd szakadni, melyek legcélszerűbben a minisztériumok felosztásához fognának alkalmazkodni, jelesen lesz: 1. Pénzügy, 2. Igazságügy, 3. Vallás- és közoktatásügy, 4. Belügy, melybe a többi tárcákba vágó iratok is tartoznának. Segédhivatalok." Az új rendszernek megfelelő rendezési munkáról Pauler elismerte, hogy az évtizedekre fog terjedni, annál is inkább, mert párhuzamosan kell haladnia új mutatók készítésével.

31 Azt. hiszem, felesleges ezt az elgondolást részleteiben is bírálni. Önmaga ellen beszél. Mindazt, amit Török János az ankét-bizottság munkálatáról írt, Pauler programjáról is megírhatta volna. Pauler kitartott koncepciója mellett, annak ellenére, hogy hivatalba lépése után közel 20 esztendővel, 1893-ban, annak megvalósulásaként nem sokról tudott beszámolni. Ezt azzal indokolta, hogy „a levéltári anyagnak ily radikális átalakítása természetesen csak nagy óvatossággal és fokozatosan eszközölhető, s arra a személyzeti viszonyokon kívül az elhelyezés, a helyiségek viszonyai is befolyással bírnak, sőt döntők". 31 L. az 1878. évi államköltségvetésnek az Országos Levéltárról szóló részét.