Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.

228 Vajay Szabolcs A 36 mm. átmérőjű pecsétrajz, amelyet itt másfélszeres nagyításában mutatunk be (1. ábra),

26 minden bizonnyal a középkori városcímert ábrázolja: egy visszafordulón tüzet okádó sárkánykígyó, két, heraldikailag nehezen értelmezhető „háromszög" felé tekint. Címerészeti vizsgálatunk első lépése a feltételezhető színek és mázak meghatározása. Sárkány számára a szabvány heraldikai máz és szín vagy az arany, vagy a zöld. Amennyiben a sárkány arany — azaz „máz" —•, úgy a pajzsmező „színes" kell, hogy legyen: veres vagy kék. Amennyiben a sárkány zöld — azaz „szín" —, úgy a mező „mázas": arany vagy ezüst. Tekintve, hogy a sárkány tüzet okád, a torkából kicsapó láng természetes színe veres, ami egy ugyancsak veres pajzsmezőt eleve kizár. Marad tehát három lehetőség: kék.mezőben arany sárkány, avagy pedig zöld sárkány arany vagy ezüst mezőben. ,Hogy hármójuk közül a helyesebbiket meghatározhassuk, tegyünk kísérletet a tűzokádás irányában látható két szabálytalan háromszög értelmezésére. Efféle geometriai figurát ilyetén elhelyezésben a szigorú törvényű címerészet nem ismer. A naturalizmust kezdettől fogva előnyben részesítő magyar heraldika szempontjából még kevésbbé lenne „természetes" magyarázata. Vegyük tehát e különös motívumot technikailag is szemügyre. Elkoptatott volta messzi kirí az egyébként finom metszésű pecsét egészéből. Erős felnagyításban a sárkánykígyó háta feletti rovátka — első pillantásra libbenő szárny szegélynek volna tekinthető — egy, a „háromszögek" irányából a sárkány nyaka felé röppenő nyílveszszőnek bizonyul. A „háromszögek" így aligha adódhattak valamely elvásott szimbólumból, hanem emberalak maradványai. Egy árnyékolt, újabb felvétel tanúsága szerint a kikoptatott címerrész eredetileg a sárkányra nyíllal támadó harcos lehetett. A fejfedős profil, a hátrahúzott könyök és a páncélban domborodó mellkas az elkopás ellenére is kivehető. Némileg zavaróan hat a harcos altestének hiánya. Az eredeti címerleírás nyilván teljes mivoltában említette a támadót, ámde a pecsét leszűkített méretei mellett a metszőnek választania kellett: vagy a sárkány kígyófarkát dolgozza ki, vagy pedig a harcos teljes sziluettjét. Ellenkező esetben munkája kuszává lesz a természetes ábrázolás kétsíkú rajzának faragványi áttételében (2—3. ábra). Marad eldöntésre, vajon miféle harcosról lehet szó, és mit is jelképez a sárkány? Amennyiben ez utóbbi „a török" szimbóluma lenne, úgy a címeradományozás a város két diadalmas ellenállási dátumának egyikéhez lenne köthető: vagy Ikács bég, bosnyák renegát martalócai 1396. évi portyázásának,

27 vagy pedig Izsák bég 1418/19. évi balul végződött temesközi betörésének Temesvár falai alól történt diadalmas visszaveréséhez.

28 A címer mindkét esetben Zsigmond király adománya kellett volna hogy legyen, s egy a törökön vett győzelem emlékét hirdetné. 26 A mikrofilm-reprodukció ez esetben speciális igényű munkája a Service International de Microfilms (SIM), Párizs, szakértelmét dicséri. 27 Ikács kudarcba fulladt 1396. évi hadjáratát Mályusz professzor helyezte vissza helyes történeti közegébe, vö. Elemér Mályusz: Ikach rex Bosnensis. Studia Slavica Hungarica XIV., Budapest, 1968. 258—267. — Eredetét tekintve Ikács alkalmasint egy Kis Károly pártjára állott délvidéki magyar birtokos, Orjavai Hektor fia, aki a garai vérengzésnek Zsigmond általi megtorlása elől menekült török renegátságba, uo. 266—267. 28 L. Kupelwieser: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526. Wien/Leipzig, 1895, 34. ésk., Nicola lorga: Geschichte des osmanischen Reiches, (Allgemeine Staatengeschichte. Bd. 37.) Gotha, 1908. I. 367. — A kutatás végső eredményeként Izsák bég egy renegát bosnyák főúr, Hranic Vukac személyével azonosítható, vö. Thallóczy Lajos: Jajcza bánság, vár és város története 1450—1527. (Magyar Történelmi Emlékek. Ns 40.) Budapest, 1915.44.