Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Vajay Szabolcs: Temesvár Anjou-kori címere : Hertzeg István főbíró 1582. március 8-án kelt magyar nyelvű levelének pecsétje / 223–233. o.
Temesvár Anjou-kori címere 229 Ennek a megoldásnak egy-egy technikai, illetve lélektani megfontolás mégis ellene szól. A végül is diadalmas megszállók aligha tűrhették volna, hogy a magyar közösség még 1582-ben is olyan pecséttel éljen, amelynek ábrája a város hajdani ellenállását idézi. A technikai szempont ugyanakkor arra irányítja figyelmünket, hogy a körirat betűtípusa sem felel meg a fentiekben vélelmezett Zsigmond-kornak és jóval az elképzelt 1397—1420 időhatárok előtti palaeográfiai ismérveket mutat. 29 Kétségtelen ugyan, hogy pecsétfaragásnál mindig számításba vehető egyfajta tudatos archaizálás, amit éppen az utánzott betűformák közé többnyire mégis becsúszó, korabeli megoldások tesznek nyilvánvalóvá. A XV. század elején ilyeténképp elképzelhető lenne ugyan egy, a XIV. század derekára visszamutató archaizálás, ámde a temesvári pecsét tipológiai összehasonlításában inkább arra vall, hogy ez esetben a XIV. század stiláris rendjébe keveredik egy-két, szinte a XIII. század végét felidéző betűforma. 30 Kettős jó oka adódott tehát egy Zsigmond-kori adományra irányuló vélelem feladásának: Temesvár címere régebbi kellett hogy legyen! Az első magyar címeradomány 1326-ból maradt reánk. Korábbiak léte feltételezhető ugyan, de nem bizonyított. 31 Első ismert városi címeradományunkat Nagy Lajos engedményezte Kassának 1369. május 7-én. 32 Mégsem valószínű, hogy ez a, bár gazdag és virágzó, kereskedőváros lett volna a legelső ekként kitüntetett. Buda, Székesfehérvár, Esztergom politikailag és közigazgatásilag Kassánál jelentősebbek: a történelem viszontagságaiban nyomatűnt címereslevelük így elvben korábbi keletű kellett hogy legyen a kassainál, amely a kereskedőhelyek második adományozási sorozatába tartozhatott, akárcsak Kolozsváré, avagy a kassaival hasonjellegű motívumkincsből képzett beszterczei és beszterczebányai címerek adománylevele is. 33 Temesvár ezzel szemben a politikai és közigazgatási fontosságú első adománycsoportba kellett hogy tartozzék: Károly Róbert alatt királyi székhely volt, s azután is dietális és pénzverő város, a délkeleti országrész katonai védelmét ellátó temesi gróf szállása. Címeradománya tehát logikailag meg kellett hogy előzze Kassáét. Vessük most fel a kérdést, vajon a pecsét motívumkincse megengedne-é egy, a fenti megfontolásokkal inkább összeegyeztethető datálást? A sárkányra támadó harcos elvben lehetne egy, az általános ikonográfiából kikölcsönzött Szt. György-motívum is. Ennek a feltételezésnek mégis négy jól fundált érv mond ellene: Szt. György sohasem támadott gyalog, de csakis lovon; nem nyíllal küzdött, hanem lándzsával; sárkányát sohasem harcos, hanem már leterített állapotban ábrázolták; végül pedig — a legfőbb ellenérv — Temesvár középkori főtemplomának invokációja nem Szt. György, hanem Szt. Eligius. 34 29 Erre a döntő szfragisztikai körülményre dr. Mezey László és dr. Kubinyi András hívták fel szerző figyelmét 1974. május 2-án elhangzott előadása során. Lényeges észrevételükért ehelyütt mondok mindkettőjüknek köszönetet. 30 Dr. Kubinyi András levélbeli közlése, 1974. június 10-ről. 31 Vajay Szabolcs: A sisakdísz megjelenése a magyar heraldikában. Levéltári Közlemények XL. (1969). 282—283. ^ Kemény Lajos: Kassa város czímerlevelei. Turul XXIII. (1905). 168. Heraldikai kivonatára: vö. Aldásy i.m. II. (1092—1600), Budapest, 1923, 25, Ns 4. — Az eredetijében mindmáig megőrzött oklevél csak címerleírást tartalmaz, miniátori ábrázolás nélkül. 33 E három városi címeradomány közül csak a kolozsváriénak ismeretes pontos dátuma: 1377. május 18. (vö. Darvasy i.m., 18). A kassaihoz fölöttébb hasonló motívumú Besztercebánya (uo. 22—-23.) és Besztereze (vö. Sebestyén József: Czimeres emlékek Beszterczén. Genealógiai Füzetek II., Kolozsvár, 1904. 10—12), eredeti címeradományainak közelebbi dátuma még meghatározandó. 34 Mályusz Elemér professzor szívesievélbeli közlése, 1974. július 4-ről.