Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Ember Győző: A levéltári forrásközlés apparátusa / 203–221. o.

A levéltári forrásközlés apparátusa 213 mat, amely a közlésben szereplő több egyes iratra, tehát lényegében az egész közlésre vonatkozik, nem a kommentárban hanem a bevezetésben vagy külön jegyzetben kell feltüntetni. A másik észrevétel pedig az, hogy az irat irodalmának a körébe nem tartoznak azok a művek, amelyek nem kifejezetten az iratról és a benne foglaltakról szólnak, hanem csak felhasználják az iratban foglalt adatokat és hivatkoznak rájuk. A tihanyi alapítólevél irodalmába pl. nem tartozik az a rengeteg munka, amely valamilyen módon hivatkozik erre az oklevélre vagy valamelyik adatára, hanem csak azok a művek, amelyeket kifejezetten róla írtak. A magyarországi pragmatica sanctiónak nevezett törvény irodalmának sem tekinthető az az ugyancsak tömérdek mű, amely — egyebek mellett — vele vagy valamelyik adatával is foglalkozik, még akkor sem, ha magyarázza, vagy értékeli. A jegyzet a kiadvány — feldolgozás vagy forrásközlés — egyes helyeihez — állításaihoz, adataihoz — fűzött magyarázat. A forrásközlési vagy archeográfiai jegyzet a közlésre kerülő egyes források (iratok) egyes helyeihez (adataihoz) fűzött magyarázat. A feldolgozási jegyzetnek két fajtáját különböztetjük meg: a hivatkozót és a magyarázót. Ugyancsak két fajtája van a forrásközlési jegyzetnek: szövegkritikai és magyarázó. Minthogy a forrásközlések bevezetéseiben szereplő bevezető tanulmányok gyakran feldolgozások, a feldolgozási jegyzetek is részei lehetnek a forrásközlési apparátusnak, róluk is kell tehát szólanunk, összevetve őket az elsődlegesen forrásközlési jegyzetekkel. A hivatkozó feldolgozási jegyzet azt jelöli meg, hogy a szerző a feldolgozásban szereplő adatokat honnan, milyen forrásból vagy más feldolgozásból vette. A hivatkozó jegyzetben a felhasznált adatok lelőhelyét pontosan meg kell határozni, hogy az adatok felhasználásának helyességét bárki könnyen ellenőrizhesse. Ha a feldolgozás szerzője valamely forrásbeli adatot nem közvetlenül a forrásból, hanem egy feldolgozásból vett, a szerzői etika azt kívánja, hogy a forráson kívül a feldolgozásra is hivatkozzék. Ugyanez a kívánalom vonatkozik arra az esetre, amikor valamely feldolgozásbeli adatot egy másik feldolgozásból vett át. A feldolgozásbeli magyarázó jegyzetben a szerző a feldolgozásban szereplő egyes megállapításait, magyarázatait, következtetéseit, értékeléseit fejti ki bővebben, sorol fel mellettük szóló érveket, cáfol velük ellentétes nézeteket. A forrásközlési magyarázó jegyzet a közlésre kerülő egyes iratok egyes részeihez, adataihoz nyújt tartalmi jellegű magyarázatot. Tájékoztat pl. arról, hogy a forrásban szereplő bizonyos személy ki és mi volt, valamely esemény mikor történt, bizonyos helységet hogyan hívtak, valamely kifejezés mit jelentett, és így tovább. A forrásközlési magyarázó jegyzetben adott magyarázat különböző részletességű lehet. Egy személyről pl. mondhat csupán annyit, hogy a forrás keltének időpontjában mi volt, de megmondhatja azt is, hogy korábban és későbben mi volt, adhat róla rövid jellemzést is. Egy helységnek megadhatja nemcsak egykorú, hanem korábbi és későbbi neveit is, meghatározhatja a járást, a megyét, az országot is, amelyhez tartozott, illetve tartozik. Egy eseményt vagy kifejezést is különböző részletességgel magyarázhat a jegyzet.