Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Ember Győző: A levéltári forrásközlés apparátusa / 203–221. o.

210 Ember Győző kíván a jobb megértés és könnyebb használat érdekében a kiadvány olvasóinak tudomására hozni. A forrás — iratközlés esetében az irat — meghatározása már a forrásközlés apparátusának ama részei közé tartozik, amelyek a közlésre kerülő egyes forrásokhoz, egyes iratokhoz készülnek. Az irat meghatározása a közlésre kerülő irat, iratrész vagy iratkivonat elé kerül, azután a jel — szám vagy betű stb. —• után, amely a közlésre kerülő szövegnek a teljes közölt anyag rendszerében elfoglalt helyét határozza meg. A közlésre kerülő szövegeket általában folyamatos sorszámokkal szokták megjelölni. Ha pedig egy sorszám alatt több szöveg szerepel, ezeket az abc betűivel jelölik. A folyamatos sorszámozás még abban az esetben is ajánlatos, ha a közölt anyagot nagyobb részekre tagolják és ezeket külön jelekkel — pl. római számokkal — különböztetik meg egymástól. Az irat meghatározása az irat leglényegesebb adatait, sajátosságait foglalja össze. Az a célja, hogy az adataival nyújtott tájékoztatással a közlés használóját megkímélje attól, hogy a közölt szöveget kénytelen legyen elolvasni. Ha a meghatározásból úgy látja, hogy a közölt szövegben nem találhat olyan adatot, amilyenre szüksége van, akkor nem olvassa el. Az iratnak kétféle: szűkebb és bővebb meghatározását különböztetjük meg. Az irat szűkebb meghatározása a következő adatokat tartalmazza: az irat írója vagy kiállítója, az irat címzettje, az irat kelte, az irat típusa. Az irat szűkebb meghatározását az irat címének is nevezzük. Az irat bővebb meghatározása a szűkebb meghatározáson vagy címen kívül még az irat tárgyát is tartalmazza. Az irat meghatározását az irat regesztájának vagy — mivel,az irat szövegének az élén áll — fejregesztájának is szokták nevezni. Rendszerint külön határozzák meg az irat keltét — a kelet idejét és helyét — és külön a cím egyéb adatait. A tárgyat vagy a címmel együtt, vagy külön határozzák meg. A tárgy meghatározása lehet szűkebb és bővebb, szintetikus vagy analitikus. Egyes esetekben a tárgy tartalommá is bővülhet, ezt azonban lehetőleg kerülni kell. Egy irat meghatározása vagy fejregesztája pl. a következő: 1859. november 17. Oravica. Sztaics György járási hivatalvezető jelentése a lugosi kerületi hatósághoz a steierlaki bányászok elégedetlenségének kirobbanásáról. E példában a kelet külön szerepel, a tárgy összevontan a cím többi részével. Az irat meghatározása mindenfajta forrásközlés apparátusában szerepel. A kivonatos forrásközlésnél azonban rendszerint egybeolvad a kivonattal, különösen ha az csupán tárgyi, nem pedig tartalmi kivonat. Tartalmi kivonat esetében is gyakori az egybeolvadás, ilyenkor az irat meghatározásába nem az irat tárgya, hanem tartalma kerül. De az sem ritka eset, hogy a tartalmi kivonat elé külön iratmeghatározás kerül, akár szűkebb, akár bővebb, a tartalmi kivonatban közölt irat tárgyát is tartalmazó formában. Különösen indokolt a bővebb forma abban az esetben, ha a tartalmi kivonat túl hosszú.